Hetek óta napi programom idős hozzátartozóm nem csak testi, érzelmi ápolása is. Támogatom lelki traumájának feldolgozásában. Igyekszem könnyíteni és gyorsítani az átjutását ezen a folyamaton. Ez az egész engem is erősen érint. Az idős ember már nem képes átlátni, hogy ez engem milyen mélyen sebez, illetve a seb az közös, csak másféle. Rakja rám a terheket, a nélkül, hogy érzékelné a nehezét.
Sosem egyéni a tragédia, mert mindig vannak más érintettek is. Lehet, hogy nem egyforma súllyal, de sebződtek többen is. A dolog természeténél fogva, kusza az egész, gubancosak a szálak, utólag nem tiszták az okok és okozatok. Semmi sem elszigetelt és egyéni, bármennyire is a magunkénak éljük meg.

Minden napra jut számomra ezen az úton tanulság. Saját lelki békém érdekében szembe kell néznem azokkal a támadásokkal és következményekkel, melyek a személyemet érték. Van, amikor összezavar, nyomaszt, tehetetlenné tesz. Más napokon pedig megnyílok, kiderül az égboltom. Ma már látom, hogy másokat hogyan is érintenek egyéni sorsok. A külső szemlélőket, a szemhunyókat, a kevésbé érintetteket, vagy a dolog közepében állókat.
Az élet, amit kaptam, csupán egy keret. Kinek milyen jutott? Ócska, feszes, csicsás, antikolt, modern, mindegy, csak egy keret. Abban a képben, ami a mai napig a keretemben kialakult, a tartalom én vagyok!
Állok a keret közepén, köröttem minden olyan, amilyennek létrehoztam. Csak olyasmik, és azok, kiket engedtem, alakítottam életem folyamán. A keret adott, az, amit kaptam, nem tudok rajta változtatni. Benne azonban a kép az enyém, a tartalom én vagyok.
Bizony, néha ezek nincsenek összhangban. Durván ácsolt keretben is lehet értékes kép, míg aranyozottban is lehet semmi kis firkálmány.  Hát, el kell fogadni ezeket és nem küzdeni ellene! Ki nem léphetek belőle, de a tartalom formálása teljesen és kizárólag az én kezemben van.

Tudom, mások is vívják egyéni sorsuk harcait. Talán segít nektek a mai gondolatom! Hagyd a keretet, nem te ácsoltad, törődj a tartalommal, mert az vagy te!