A kánikula miatt maradok a lakásban. Kell a szünet írás közben, de ma elmarad a gyaloglás. Jó itt a hűvös szobában.

Kedvelem a jóskártyákat, a jövendölős oldalakat, hát böngészek kicsit. Jól szórakozom rajtuk, mert valami láthatatlan erő rendre nagy pozitív változásokat ígér. Tarot-kártyák. Már ismerősként üdvözölnek, néha a magyarázatot sem kell elolvasnom.

Na jó, akadnak zökkenők. Kétszer is a Döntés kártyáját húztam. Hoppá! Akkor ma valami sorsfordító elhatározást kell hoznom. Sebaj, ha már úgyis kihagytam a gyaloglást, felszabadult egy kis idő a sorsom rendezésére.

Aztán egy oldal szerint nagy düh dolgozik bennem. Ezen eltöprengek. Nem igazán ismerjük egymást. A dühöm általában bent marad, legfeljebb gyomorsav formájában kommunikál.

Előkerül Osho is. Őt szeretem. Kedves történetekkel mondja el ugyanazt, amit mások három felkiáltójellel és két angyalszárnnyal próbálnak.

Végül még megnézem, mit üzennek mára a Nyilasnak.

Kár lett volna kihagyni.

Azt tanácsolják, hogy kerüljem a visszaeső sorozat-megcsalókat.

Hangosan felnevettem.

Évtizedek óta töröm a fejem eredeti szókapcsolatokon, erre egy horoszkóp lazán odadob egy ilyet.

Csak egyetlen kérdésem maradt:

Miért nem ötven évvel ezelőtt olvastam el a napi horoszkópot?