A bátorság egy antik erény. Egy olyan érzelmi erőforrás, ami lehetővé teszi, hogy legyőzzük a belső és a külső akadályokat. A fizikai bátorság és az erkölcsi épp olyan fontos. Fizikai, amikor tűröm a fájdalmat, veszélyt és bizonytalanságot. Erkölcsi bátorság egy olyan képesség, mely a helyes cselekedetemet eredményezi.

Az vagyok, aminek hiszem magam. Ezen az úton járok már jó ideje. Hát én erősnek hiszem magam. Aztán egy egészen kicsi dolog miatt átgondoltam ezt a tulajdonságomat. Talán, sokkal inkább vagyok bátor, mint erős.

Életem során különböző próbatételek álltak az utamban. Ha, érted, pontosan hogyan is gondolom! Próbatétel már gyermekként az iskolába kerülés is. Aztán persze, ezek a mérföldkövek egyre nagyobbak és kockázatosabbak. Mindig felvettem a kesztyűt és nem borultam földre. Az állóvíz nem az én elemem. Mindig szembenéztem az előttem állókkal és nem próbáltam kikerülni, megkerülni és meghátrálni sem akartam. Menekülni csak előre érdemes, hiszem én.

Na, nem hősnek hiszem magam! Egyszerűen csak bátornak. Ebben sokat segítenek a félelmeim. Az egészséges félelem. Nem a bénító rettegés, hanem az a fajta félelem, ami óvatosságot parancsol és megment a nagy bajoktól.

Felvállalom önmagam és az érzelmeim. Nem bújok álarc mögé. Sebezhető vagyok, nem tagadom. Amikor valami kényelmetlen a számomra, merek azon változtatni. Szembenézek önmagammal és változtatok, változok, ha kell. Ismerem a hibáim, nem tagadom el és javítok magamon. Ugrottam már fejest az ismeretlenbe és biztosan fogok is még. Vállalom az érzelmeim, merek szeretni, akkor is, ha tudom ezzel sebezhetővé válok és fájni fog. Szeretni őszintén és feltételek nélkül, mert ehhez kell a bátorság. A másfajta, az jön és megy és nem ér semmit.

Kerültem már padlóra. Többször is kiütött az élet, de nem maradtam ott. Felálltam, egyedül a saját erőmből. Ez tűnik a legnehezebbnek, pedig nem ez az. Vert helyzetből talpra állni nagyon magasztos és dicsőséges. A kívülállókból elismerést vált ki, ez nekem is segített.

A legnehezebb a félelmeim leküzdése. Pontosabban, ezek megfogalmazása önmagam számára. Néha ezek nem is reálisak. Vannak reménytelennek látszók és kicsik is. De nem könnyű soha meghatározni pontosan, mitől is félek és ezt hogyan is fogom leküzdeni. Megéri a munka önmagunkon!

Bátorítalak Benneteket a lelki munkára! Pontosan olyan fontos az egészséges élethez, mint a fizikai kondícióban tartás!