Egy háztartásban mindig akad tennivaló. Elkezdtem a nyaralásra készülődni, és közben rendet raktam a szekrényekben.

Előkerültek évek óta a fiókok mélyén lapuló holmik. Volt, ami ment a kukába. Más a szatyorba került, hogy majd elvigyem a rászorulóknak. És akadt olyan is, amit visszatettem a helyére. Még nem tudtam elengedni.

Ahogy egyik tárgy követte a másikat, emlékek is előbújtak. Ezt a ruhát akkor viseltem… Ezek a törölközők ezért kerültek hátra… Ezek a fonalak pedig még a tanítós éveimből maradtak itt.

Járt a kezem, közben pedig mintha a lakás is fellélegzett volna. Egyre több lett a hely a polcokon. Szellősebben álltak a ruhák, eltűntek a kacatok. Jó érzés volt ránézni.

A fonalak között azonban megakadt a szemem egy almazöld gombolyagon.

Leültem pihenni. Fogtam a horgolótűt, és mire észrevettem, már egy új fürdőszobaszőnyeg készült belőle. Egy régi, évek óta félretett gombolyag új helyet talált az otthonomban.

Talán az életünkben is így van.

Időnként rendet kell rakni. Megnézni, mi szolgál még bennünket, és mit cipelünk csak megszokásból. Van, amit ideje elengedni. Van, amit érdemes továbbadni.

És van, ami csak arra vár, hogy új formában kapjon helyet az életünkben.