Van a bolygónak két fele,
 mely nem találkozik soha.

Az egyik megmutatja magát,
gondol, beszél, kérdez,
néha hivalkodik is,
vállalja az arcát.

A másik figyel.
nézelődik.
Többet hallgat, mint beszél.
inkognitó módban él,
előzmények és következmények
nélküli világában
titokban fürkész.

Egymást mégsem értik.
Közel élnek,
mégsem érnek össze.
Inkognitóban
kapcsolatot építeni
nem lehet.

Te, ott belül,
előzmények és
következmények nélkül.

Éjjel vásárolsz,
nehogy kosaradba lássanak.
Titkos módban,
elbújva figyeled
a többi életet.

Van véleményed,
de kimondani nem mered.
Kritikád és haragod
megüli a szabadnapod.

Várod a megváltást,
de rajtad a retesz.
Jelszavadat
rajtad kívül senki sem tudja,
pedig az nyitná ki
az ajtódat.

Te, itt kívül,
múltaddal,
jeleneddel,
követhetőn.

A másik elé teszed
örömöd,
gyengeséged,
ételed,
italod,
ruhád.

Láthatja,
kikukucskálhatja
egy fél világ.

Ajtódat sem zárod,
mert várod.
De úgysem érkezik.
az ő ajtaja zárva.

Közel éltek,
mégis távol,
egészen más világban.

Ki tudja,
mi végre élnek kétfelé?

Ki tudja,
melyik őriz többet,
melyik veszít el többet?

Az egyik egyszer
nyom nélkül tűnik el.
A másik után
léptek maradnak a homokban.

Amikor ágyába melléfekszik a vég,
előzményeiből
egy egész
regény olvasható.