A járás miatt az első gondolatom az ónos eső, ami ma reggel esik. Bárhogyan is közlekedni ilyen időben, nagyon kockázatos. De menni kell, mama vár. Van dolgom, feladatom. Majd kitalálom, milyen cipőben lesz a legbiztonságosabb. Megoldás mindig van. Valamilyen megoldás mindig van. Esetleg elesem? Vagy elcsúszok? Oda is érhetek biztonságosan és épen.

Ez az esztendő nagyon kiforgatott magamból és az életemből. Vagyis, megoldás mindig több is van. Amikor választottam, akkor az új út lett a nyerő. Nem tudom, mi okozza, hogy sokáig a megszokottat tesszük? Maradunk a magunk megszokott világában. Aztán meg eltérünk, újítunk, idegen utakra tévedünk.

A gondolataim az ünnep alatt és talán még egy darabig, e körül forognak. Miért most? Miért erre? Miért nem arra? Miért így? Érdekes ez úgy is, hogy a saját életem és a saját döntéseim elemezgetem. Nem számot vetni akarok! Talán csak összegeznék, szeretném megfogalmazni a tanulságot! Megfogalmazni valami olyan megbölcsülést, ami tovább adható. Ami segít másoknak, ami tanulság lehet. A bennem lakó tanító vágya az utánam következők tanítása.

A mostani eszemmel, amit meg tudok fogalmazni, az nem kevés. Először is mintha egy szakasz végén lennék, amikor megtanultam elfogadni magam. Nincsenek bennem önvádak, marcangolások. Szeretem és támogatom azt az embert, ami lettem. Gyengeségeivel és erényeivel. Büszke vagyok rá, és naponta próbálom megmutatni nektek, milyen jó is ő.

Másodszor, a legizgalmasabb, elfogadom a saját életem. Mert a sajátom! Egyedi, izgalmas, tartalmas, értékes és tanulságos. Nem háború zajlik benne! Az életem nem csatamező. Szeretettel megélt napok sora, melyben megértéssel és türelemmel kísérem az eseményeket. Hálával kezdem a napokat, amiért ennyi jó és szép dolog van benne. Hálás vagyok azért a sok jóért és szépért, amiben részem van. Hálás vagyok az egészséges, erős és kitartó járásért, ami ezen az életúton esik.

Harmadszor, amit meg tudok fogalmazni, az emberekről szól. Megtanultam felismerni az angyalaim! Nagyon fontos tapasztalat, felismerni az emberekben az angyalt. Kemény munka leszoktatni magunkat az ítélkezésről, hogy legyen helye az elfogadásnak. Egy évvel ezelőtt nehéz feladat volt elválni azoktól, akik nem építenek engem. Nem volt könnyű megszakítani kapcsolatokat, barátságokat. Ennek egyetlen mércéje az volt, mit hoz ki ő belőlem? Jobb leszek általa, vagy éppen a rossz tulajdonságaim erősíti. Sikerült. Legalább is egy alapos takarítás, ami után esetleg maradhattak megbúvó porcicák.

Jelenleg pedig körülöttem sok az angyal-ember, aki velem van és én is velük lehetek. Akik szeretettel melegítik a szívem és engedik, hogy én is adjak nekik a tüzemből. Akikkel ezen az úton békét és szeretetet, együttérzést és meleget, elfogadást és boldogságot viszünk a vállunkon.

Békés és boldog ünnepet nekünk!