Csacsogunk. Laza, könnyed, semmi komoly, csak egyszerűen csacsogás. A lélekben megszülető kicsi gondolatok. Morzsák, melyektől szétfolyik a mosoly az arcunkon. Vidám szavak, melyeknek semmi más értelmük nincs, mint néhány finom szívdobbanás.

Van, amikor terveket szövögetünk. Mérlegelünk, elvetünk, megfontolunk. A végén pedig megszületik a konklúzió. Néha egészen fárasztó és izzasztó lehet, mert komoly a tét. Kis terv is lehet komoly, hisz minden tégla számít az élet-házban.

Van, amikor megbeszélünk. Megosztjuk a tényeket és megvizsgáljuk a szempontokat. Körbejárjuk a dolgot. Segítünk egymásnak más oldalról is megvizsgálni a lényeget. Egyáltalán, meglátni a lényeget! Megtaláljuk a kiutat, legalább a menekülési útvonalat. Kemény, néha idegfeszítő téma. Fontos és kihagyhatatlan, hogy a rögös úton biztonságos legyen a járás.

Vitatkozunk. Elmondjuk egymásnak a saját véleményünket. Ütköztetünk és érvelünk. Megpróbáljuk meggyőzni a másikat a saját igazunkról, és a másik is győzköd bennünket a sajátjáról. Beleadunk mindent, igyekszünk jól csinálni. Az érvek és ellenérvek összecsapnak, hogy a végén kikerekedjen egy közös és elfogadható. Egészséges és sportos program, ha jól csináljuk. Jól megmozgatja az agysejteket.

Van, amikor csacsogunk. Csak csacsogunk. Nem tervezünk semmit. Nem beszéljük meg a közös dolgaink. Nem vitatjuk meg a vitás kérdéseket. Csacsogunk. Mert a fáradt lelkünk pihenni vágyik. Megállunk egy kicsit és adunk magunknak néhány boldog, semmittevő percet, hogy utolérjen az a fránya kimerült lélek.

Az élet legszebb percei ezek a tét nélküli, laza agytornák, csevegések, amikor megsimogatjuk egymást kedves szavakkal. Amikor ölelkezünk a mosolygós mondatok gyűrűjében. Amikor a tartalom csupán kis belebújás a másik lelkébe, hogy ő is utat találjon a miénkbe. Ezek a csacsogások adnak erőt és értelmet a napok sűrűjében.

Csacsoghatok neked egy kicsit?
Csacsogj!