Korlátok egy korlát nélküli világban. Gondolataim most is az adventi időszakra vonatkoznak. Sok minden az ünneppel kapcsolatban, a megelőző hetekben sarkosabban előjön. Mértékletes az, aki határt szab magának, szükségleteinek, vágyainak, ésszerű keretek közé szorítja az igényeit. Ennek ellentéte, aki mohó, szertelen, mérték nélküli.

            Az igények azonnali teljesítése jellemző a mai emberre. Bármikor megéhezik, azonnal kell a megoldás. Futár hozza sebesen, bolt mindig van nyitva, nem tud várni semmire. Mobiltelefon az isten, amivel azonnal kapcsolat teremthető bárkivel. Sőt, az elérhető valamik is fontosak, mert nem fog csapvizet inni, hisz korlátlanok a lehetőségek. Ha mégis, akkor valami márkás hozzávaló a minimum. De a boltok választéka is határtalan, az igényeknek megfelelő.

            Egyszer élünk! Inkább fulladjunk bele, mint várni, vagy nélkülözni kelljen! Hová vezet ez? Nem tudom. Nem felejtettem el még a várakozás örömét, amikor még nem azonnal jött a visszacsatolás, hanem idővel. Voltak dolgok, melyekre elég sokat kellett várnom. Becsülete lett, amikor elértem és megkaptam. Ez az, ami mára elveszett.

            Olvastam ma arról, hogyan hatnak kívülről ránk, mennyi minden szolgálja, hogy egyre nagyobb fogyasztók legyünk. Nem tudunk róla, turkálnak az agyunkban, megfosztva ezzel a szabad akaratunktól. Nézek egy videót, és azonnal jön utána a következő, nem kell még kattintanom sem. A szelfizés és a lájkok figyelése sokak számára már mánia. Nem tudom hibáztatni sem őket, hisz manipulálták. Ami pedig nagyon könnyű! Gyakran keresek a neten, kerülök olyan oldalakra, amiket másképp nem látogatnék. Ha eszközként használom, akkor is fertőz.

            Nagyon elgondolkoztam azon, imádom a pillanatot megragadni, sok fotót készítek a telefonommal. Elkedvetlenített az, hogy ez a szokásom is köszönhető a manipulatív technikáknak. Amit el szeretnék kapni, az csupán illúzió, a pillanat elszáll. Az emléke értékesebb…

            Megteltem, tele a puttonyom. Nem akarok mindent megismerni, megnézni és látni, megenni, meginni, megvenni. Elalvás előtt képek jelennek meg a becsukott szemem előtt. A lelkem mit kíván? Kicsi kunyhóban világító tűz ropog, nem zavarja semmi, csak kinn a fagyos fákból felszakadó reccsenés. Szél sem fúj, csak hangtalan szállingózik a hó.

            Nem akarok Velencében gondolázni, múzeumokban műremekeket csodálni, mászni csúcsokat, elérni csodákat. Baj ez? Lenni békében, magányban. Baj ez? Sebtelen hagyni kicsinyke nyomot a bolygó testén.