Legtöbbször a saját fejem után megyek az írói munkám során. Megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy nem kell üzleti megfontolásból, anyagi elismerésért és hasonlókért tennem, a megélhetésem biztos. Hálás is vagyok ezért, élvezem az írás örömét! Kapcsolódtam egy közösséghez, a fejlődés, az alkotóközösség miatt. Jól tettem, hasznomra válik!

            Az egyik elhatározásunk az alkotóközösségben, hogy választott témákban írunk. A molesztálás egy nagyon izgalmas téma, sok mindent felölel. Vannak ezen a területen aktív életemből ismeretek, most mégis hozzáolvastam még a feladathoz. Szembe is jött velem ma reggel egy felháborító eset! Feltétlenül írnom kell a blogba, tanulságos helyzet külső szemlélője vagyok.

            Két tíz éves kislányt érint a dolog. Az egyik, családtagom. Szülei nagyon megfontoltan követik figyelemmel az életét, vannak szabályok. Az egyik, hogy nem használhat önállóan netet, telefont sem kapott. Ez bizony okoz nézeteltéréseket, mert az osztályban mások használnak. Igen, használnak ellenőrizetlenül. Kapunk hideget, meleget, hogy a mai világban ez természetes, nem szabad ilyen kőkorszakiul gondolkodni, ez nem a való világra nevelés, de a szülők kitartanak. Jól is teszik! Most, ahogy küldik a nagyinak a nyaralási fotókat, sokszorosan helyeslem.

            Történt ugyanis, a környezetemben, más ugyan ilyen korú unokája, lenge nyári szelfiket tett fel a netre. Bájos kislány, kiskamasz képei a barátnőknek és a rokonoknak. Nem úgy osztja meg, ahogyan a szülők teszik, hanem láthatja boldog, boldogtalan. Nagymama véletlenül elkapott egy kommentet és a család azonnal halálra rémült. A felnőtt szeme azonnal észleli, hogy a kommentelő koros férfi, nem pajtás, és nem gyerek. Követi a gyanútlan kislány oldalát. A boldog gyerekkor pedig összezavarodott, mert amit már engedtek, azt most vonják vissza? Baj igazából, ha látják idegenek? Tanul a kislány ebből, vagy veszélyes helyzetbe sodródik? Mindenki mást mond és hisz a helyzetről és még sokáig vitatéma marad közöttük.

            Mit gondolok én? A nevelés a szülő dolga, kívülről abba senki ne szóljon bele, még a nagyi sem! Hálás vagyok a gyerekeimnek, hogy mély felelősségtudattal vannak, nem is szólok bele kéretlenül. Mindenkinek szép egy kislány, minden életszakaszban körülcsodáljuk és megdicsérjük. Mi. Majd, ha felnő és elég testi és lelki ereje lesz hozzá, bámulhatja a világ is. Eldönti akkor ő maga. De a gyenge, fejlődő, nyiladozó hamvassága nem való a közösségi oldalakra!