Talán Müller Péternél olvastam valami hasonlót, van, aki hazafelé igyekszik, és van, aki inkább el otthonról. Van, aki az otthonát kutatja, meg akar érkezni, és van, aki még nem érkezni akar, keresgél inkább. Boncolgathatnám ezt a gondolatot, ami az eredeti fogalmazásban sokkal frappánsabb volt, de én így fordítottam le magamnak. Az élettapasztalataim alapján így értelmeztem azokat az olvasottakat.

Aztán az olvasmányélmény után megláttam ezeket a való világban is. Izgalmas az emberi jellem! Kortól független, ki melyik csoporthoz tartozik. Van, aki egy életen át keresgél? Lehet, hogy sosem tud megérkezni? Persze, van olyan ember is, aki már akkor sem keresgél tovább, amikor még egyedül van, mert ő már akkor megérkezett!
Sokan állandóan mennek, ezért figyeltem fel rájuk. Nekem az sok, hogy állandóan úton lenni, a hét minden napján, valami programon venni részt. Nekem sok, de mégis, vannak, akik állandó menésben vannak. Fura. Különböző okok miatt a kötelező elfoglaltság után, készülnek valahová. Érdekes és izgalmas kalandok ezek! Irodalmi előadások, művészeti bemutatók, sport rendezvények, turista látványosságok, csoportos foglalkozások. Mindegyik nagyon jó elfoglaltság és kikapcsolódás! Segítenek a szociális beilleszkedésben, a kapcsolatteremtésben, aktív szabadidős programok, javítják a fizikai erőnlétet és állóképességet. Igyekszem magam is ezekben részt venni, nem zárkózom be! Mégis, soknak érzem az állandó menést. Mikor fognak megérkezni? Mikor élvezik az állandóság békéjét? Hol van számukra az otthon melege? Mulatságos az üzenet, majd otthonról felhívlak! Aha, hisz ott vagy a legkevesebbet! Megmosolyogtat.
Igen, nem a fenti típushoz tartozom, kiderülhetett az írás eddigi szövegéből. Megérkeztem, otthon vagyok, lecövekeltem. Szeretek eljárni, mindenféle dolgokat, helyeket látni, van helye az életemben az aktív kikapcsolódásnak. De mindenekfelett, kedves számomra az otthonomban töltött idő! Szeretem az egyedüllétem, a magányos tevékenységek idejét, a gondolkodásra szánt perceket, és kacagjatok rajtam, de imádom az otthon ápolását, a rendem és takarításom. Megérkeztem, a becsukott ajtóm mögött béke és nyugalom van, élvezem az út végét.
Igaz, nem annyira, mint a másik véglet emberei, akiket kötéllel sem lehet legtöbbször elrángatni bárhová. Becsukják a kertkaput és azzal megszűnik a kapcsolat a külvilággal. Nem akarnak sportolni valahol, színházra sem kíváncsiak, kirándulni sem szeretnek, nem tartoznak semmiféle csoportosuláshoz. Ismerek olyat, aki még a virtuális világban sem mozog, közösségi oldalon is csak néha, muszájból van. Nem kíváncsi senkire és semmire! Megérkezett már akkor, amikor még úton sem volt.

Izgalmas az emberi jellem! Nagyon sokfélék vagyunk, színesek, mint a szivárvány! Nagyon jó a hasonlóval találkozni, de pontosan annyira élvezetes a másfajta élettel megismerkedni. Kedvelem ezt a végtelen sokféleséget az emberi kapcsolataimban!