Tenyerén hordoz a sorsom, mert oltalmaz,
ad elém utakat, választ és szép szókat,
engedi lelkem szállni magasra, látni
onnan fentről, a sziklás, havas csúcsokra,
ringó mezőkre, illatos legelőkre.
Ad mellém madarat, százat, sok-sok fényt
és árnyékot is, ha kell, hogy mindent lássak,
vagy vakon keresgéljek búsan, magányban.
Mikor mit kell találnom utamon nekem
sorsom tenyerén én azt, mindig meglelem!
Nem félek nézni mind azt, amit látnom kell,
megfogni kezedet, ha segítenem kell,
és elengedlek szívesen, ha menned kell,
 maradj itt nekem, ha sorsod mellém rendelt!
Békében élem létem, ami az enyém,
pillanatig el nem hagy társam, a remény.
A szemed szépen és szelíden néz felém,
látod, csendben ülök itt a sors tenyerén.
Van hely neked is, ha keresed a békéd,
megleled, maradj velem a gyékényem szélén!
Tenyerén hordoz sorsom, a tükröm te vagy,
olyannak látom világunk, mint magamat!