Ember, te itt a bolygón, a Földön, ezen a göröngyön,
ki keresel, kutatsz, nevetsz, vagy mulatsz a szent földön,
de megértést nem mutatsz, másnak semmit sem adsz,
hagyd a gyűlölködő gondolatokat, ne kínozd társad,
tanítsd meg magad szeretni!

Férfi, az erős és bátor, a kőkemény szikla a gáton,
aki dolgozol és keresed a pénzt, amiből a család megél,
állsz az asszonyod mellett, neveled a gyerekeidet,
feltalálsz és meglelsz, építesz és gépet szerelsz,
tanítsd meg magad szeretni!

Nő, te, aki igazgyöngy vagy az erős férfi kalapján,
szinglin élsz, lettél anya már, társsal élsz, vagy még nélküle,
karriered van, vagy építed, nem érdekel egyik sem,
ölelsz és simogatsz, ápolsz, másokra főzöl, mosogatsz,
tanítsd meg magad szeretni!

Gyermek, ki megszülettél, szüleid öröme lettél,
járni és beszélni tanulsz, fegyelmezetlenül vadulsz,
keresed a helyed a világban, képződsz iskolákban,
jobb akarsz lenni mindenkinél, főleg a szüleidnél,
tanítsd meg magad szeretni!

Ember, csillapodj, hagyd már elszállni végtelen dühödet,
ne akarj kákán is csomót, hibát lelni mindenkiben,
csendesedj el, figyeld a lelkedet, leld meg a nyugalmat,
élvezd azt, amid már megvan, amit életed megadhat!
Tanítsd meg magad szeretni!