Egy entitás, mint ahogyan vagy te is a magad valójában, és hasonlóan minden ember. Önálló terület, senki sem tulajdona másnak, ahogyan nem is birtokolhat egy másik személyt. Ha kinyitom a gondolatot, akkor mindenki az, aminek hiszi magát. Se nem több, sem kevesebb. Méricskélni ebben teljesen felesleges, mert mérhetetlen. Önmagunknak néha fel kell tenni, mert az öngondoskodás szempontjából nagyon lényeges. Másokat azonban kérdezgetni, főleg elszámoltatás jogán, felesleges. Ki vagy te? Aminek hiszed magad.
Az „akasztott ember” jut eszembe. A kellemetlen helyzetből nehéz kilábalni, minél inkább szabadulnék, annál jobban tekeredik rám a pókháló. Helyesebb kivárni, csendben eltűrni, amíg magától megoldódik a helyzet. Aki ugrál ilyenkor, csak saját magát fojtja meg. A meditáció segít átkelni a káoszon, ám mielőtt közeledne a fény, át kell vészelni a sötétséget, ami a hajnal közeledéséig csak egyre sötétebb lesz. De a hajnal jön megállíthatatlanul.
Van, amikor vállalni kell a rosszat, egy jobb helyzet eléréséhez. Ha „betelt a pohár”, ha úgy érzed, elszívják az erőd, ki kell törni! Az áttörés után közeledhet a gyógyulás. Közeledik, majd meg is gyógyulsz. Ne félj! Az áttörés fáj, de végül jobb lesz. Jobb leszel, mint voltál.
Ilyen helyzetek után a legfontosabb tanulság, szerintem, nem ugrani egyik kalitkából a másikba! Ha elkövettem egy tévedést, tanulnom kell belőle, amihez idő kell. Hagyom letisztulni azt a zavaros vizet, mielőtt újra inni próbálnék. Ezek az időszakok nagyon kellemesek is tudnak lenni, ha olyan lélekkel állok hozzá. Önmagunkat vigasztalni, csendben lenni, megpihenni, egyáltalán nem rossz! Hisz, ha ilyen helyzetben vagyok, akkor ezt megelőzte egy zűrzavar, kapcsolati dráma vagy csak rossz társaság.
A Létnek szüksége van rám. Nélkülem hiányozna valami, amit senki sem tud pótolni. A Föld, a Nap, a Hold, a madarak, fák, virágok, minden érezné azt a pici vákuumot, amit a hiányom okozna. Amikor pedig mindezt képes vagyok érezni, akkor megérzem a felém áradó szeretetet is. Ettől pedig a helyére kerül minden. Ugye, milyen költői gondolatok?
Ki vagyok én?