Néha a szleng szinte jobban kifejezi egy helyzet lényegét, mint az irodalmi nyelv. A csapatás jelentése valami olyan: kezdődik a buli, legyen buli. Ezért ez jutott az eszembe. Csinálni valamit, ami jó buli. Kell néha! Mit gondoltok? Szerintetek is?
A kimerültség ellen jó valami mást csinálni, különlegest, nem a megszokottat. Az járt az eszemben, hogy talán megint valami extrém dolgot kellene kipróbálni, de nem találtam semmi kedvemre valót. Ötlet nélkül maradtam. Így aztán jól jött a motorozás ötlete. Nem extrém, de még eddig nem próbáltam. Kellően biztonságos, mégis van benne elég adrenalin.
Egy ideje érzem, hogy nehezemre esnek a napok, mindenki akar belőlem valamit. Egy darabot. Ami éppen neki kell. Túloztam, nem mindenki, csak többen, mint ami nekem jól esne. Nyitott vagyok és nyílt, szívesen adok, segítek, nyújtok érzelmi támaszt, megmentek, kimentek, megjavítok, ápolok és gondozok. De ez most adott egy rossz érzést! Mintha, kihasogattak volna belőlem részeket és hiányossá lettem. Romlott az általános közérzetem.
Biztosan az emberi kapcsolataimban én is teszek hasonlókat. Akarok valamit, elveszem, ha tehetem. Tisztelem annyira mások individuumát, hogy nem mászok azért túl a határaikon. Szóval, most többet adtam, mint kaptam. Sőt, nem is mindig adom, inkább elveszik. Kell valamit tennem az egyensúly visszaszerzése érdekében.
A motorozás pedig egy nagyon önfeledt kikapcsolódás! Nem ijesztett meg a védtelenség gondolata! Inkább feldobott, hogy szabadon ér a külvilág száguldás közben. A menetszél szinte az egész testemet érte, áthatolt rajtam. Kifújta a fejemből az összes gondolatot, és frissességgel töltött meg. A biztos tartás miatt harmóniába kell kerülni a járművel, együtt mozdulni vele, fordulni és kanyarodni, érezni a vasat. Nagyon átható ez az érzés.
Érdekes megélni ebben a közlekedésben a szótlanságot. Nekem tanulságos, mert általában túl sokat jár a szám. Mosolyra ingerelt az a gondolat, hogy ha kinyitom a szám, bogarak és hasonlók kerülhetnek a csapdámba. A néma száguldás motoron nagyon egyedi élmény! Nézelődni és figyelni a forgalmat, lekötöttek és nem maradt lehetősége a mindenféle kósza gondolatoknak. Gyakrabban kell tennem, és akkor talán könnyebben meghallom a belső hangom! Mit gondoltok?
Bátor vagy!
Köszi! Nem lepődtél meg, ugye?