Kellene egy tábla, ezzel a felirattal, amit mindenhová kilógatok, hogy tudjátok. Szünetet tartok! Csak azért, hogy tudjátok, és ne vegyétek magatokra a távolságtartást. Nincs oka semmi más, a lelkem elfáradt! Amikor a kezem nem ölel és simogat, hanem üt a szavam is, na, akkor meg kell állni, és szünetet tartani. Aludtam eleget, a testem kipihente magát, de a léleknek ez nem elég!
”Te nem véletlenül vagy itt. A létnek szüksége van rád. Nélküled a létből hiányozna valami, amit senki más nem képes pótolni. Ez ad neked méltóságot: az egész lét hiányolna, ha nem lennél itt. A csillagok, a Nap, a Hold, a fák, a madarak, a Föld - a világon minden érezné, hogy valahol egy pici vákuum van, és ezt az űrt rajtad kívül senki más nem töltheti be. Az, hogy a léthez tartozol, és hogy a lét szeret téged, hihetetlen örömöt, megelégedettséget ad. Amint megtisztulsz, látod, hogy minden irányból csak hatalmas szeretet árad feléd.” (Osho)
Amikor kinyitom a szemem és nem tölt el a jóleső várakozás, akkor tudom, hogy baj van velem. Az este vacsora után már alig voltam ébren, korán le is feküdtem. Felesleges fél kábulatban tántorogni, hogy a szokott időt kivárjam. Végig aludtam az éjszakát, a testem pihent. De az elmúlt napok intenzív történései ennél többet várnak tőlem. Mindig, mindenben, mindenhol helyt állni és jól tenni a dolgom, az néha heroikus küzdelem. Elégedett vagyok magammal, sikerült a legoptimálisabb megoldásokat végigvinni.
Most az a szakasz van az életemben, amikor több irányból is a lehetetlent várják el tőlem. Írtam már, nem ismétlem most el újra, az időm! Az időm, amit elveszel tőlem, mert most az egód engem akar felfalni, azt soha vissza nem adhatod. Gyakran hallottam most mentegetőzéseket, hogy ő mit miért nem tett meg, és ezt nekem be kell látnom, el kell fogadnom. Muszáj! Ellenben, én a lehetetlent is köteles vagyok!
“Aki egy hegyet akar elhordani, az azzal kell, kezdje, hogy apró köveket cipel. – kínai közmondás. Ezt azonban sokan nem tudják, vagy nem is akarják, és rögtön a Mount Everestet teszik a vállamra. Ma már nem megfelelési kényszerek hajtanak, sokkal inkább a saját igazságaim. Amit megteszek, azzal a gyerekeimnek mutatok példát. Amikor nem mérlegelem egy helyzetben a követelőzés jogosságát, vagy észszerűségét, akkor kizárólag a magam törvényei szerint döntök. Bennem van elég szeretet, van miből adnom, tehát adok. Sajnálom, hogy benned nincs elég érzelem, de az a te gondod, nem az enyém.
Szünetet tartok! Most magamra van szükségem, tartsd ezt tiszteletben. Van a meditációban egy különösen jó nekem. A saját igazságom. Amit, amikor megtalálok, mindent megtaláltam, mert az igazság rajtam keresztül mutatja meg az útját. Ha kinyitom a szemem, az igazság nyit rá a világra. Amikor becsukom, az igazság huny szemet. Tehát, most az igazság hallgat bennem.
Legyen szép napod!
Jó, hogy leírtad. Átérzem, mert jelenleg én is 'ebben a cipőben' járok. Eredményes lelki regenerálódást kívánok, és ne feledd Heltai Jenőt:
"Az élet szép; tenéked magyarázzam?"
Kedves vagy! Időnként mind kerülünk hasonló állapotba, de megoldjuk, és tovább lépünk.