Álmok ötödik dimenzióban, spirituális gondolataim

A térlátásom nem igazán jó, néha túl erősen koncentrálok, hogy átlássak a rendszeren. Aztán, előfordul, hogy csak nézek és nem látok. Olyan komplikáltak ezek nekem, hogy némely sci-fi sem érthető. Imádom, amikor elmagyarázzák a filmet, a mély mondanivalót, én meg bólogatok lelkesen, közben meg mintha japánul beszélnének hozzám. Restellem bevallani, hogy vannak a dimenziónak olyan kiterjesztései, melyeket nehezen tudok elképzelni.

Így aztán hatalmas örömet okozott, amikor a létállapotok és hasonlók között, megismertem a különbözőket, 3D, 4D, 5D. Valószínű, hogy a saját állapotom, fejlettségem, ezeken a területeken, elérik a megértés szintjét. Ma, az írásaim rendezgetése közben jöttek a megvilágosult gondolatok. Ahogyan haladok a saját fejlődésemben, úgy érem el azokat a magasabb szinteket. Biztosan vicces, de a televíziózás hiánya volt az a mondat, amikor mélyebben beástam magam.
Ugyanis, vannak az életemben olyan változtatások, amik érdekes tapasztalásokat generáltak. Ilyen például az eltávolodás a médiaőrülettől. Sok, számomra felesleges információt kizártam az életemből. Ettől nem üresebb lett, hanem sokkal értékesebb dolgok foglalták el azt a helyet. Izgalmas az egész folyamat, ahogyan jutok újabb szintekre.
A magasabb és alacsonyabb rezgésem, mindaddig nem mondott semmit, amíg biztonsággal meg nem tapasztaltam. Így vagyok, több hasonló dologgal is, mert más olvasni és beszélni róla, más pedig benne élni és megtapasztalni. Az anyagiakhoz, a tárgyakhoz való ragaszkodás már jó ideje taszított. A külvilágból érkező gondolatok erősen befolyásoltak, de egy adott helyzetben ezen átléptem, és meglepett, hogy milyen más az emelkedettebb életszemlélet. Bizony, nehéz elfogadni, hogy minden egyedi, és minden tőlünk függ. Ha nem hibáztathatjuk a külvilágot, muszáj önmagunkkal szembenézni. Az ítélkezés és a félelem nagyon erősen gátolják a fejlődést. Teszem, amiben hiszek, és hiszek a tetteimben, a következő lépés egy harmonikusabb és békésebb élet.
Mint nagy küzdőnek, nem volt könnyű elfogadni a tényt, hogy ami az enyém, az is marad. Ha pedig nem marad velem, mellettem, akkor soha nem is tartozott hozzám. A küzdelem sokszor a sorsunk megerőszakolása, és minél jobban erőlködünk, annál nagyobb kárt teszünk magunkban. Tehát, az a bizonyos dimenzió olyan létállapot, amelyben az elfogadás segít békét lelni.

Olyan világban, ahol az állandó ítélkezés kényszer, kérdés felém, hogy mi a jó és a rossz, vagy engem ítélnek jónak, vagy rossznak, menedék az a tudatállapot, ahol ez nem számít és jelen sincs. Az a fejlettségi szint, ahol mindenki szép, mert a lelke szép, menedék. Nagyon tetszik nekem ez a magasabb dimenzió, tehát emelek egy kicsit a rezgésemen!