Asztrológiai tanácsok szerint ma pihennem kell, különben is a lábam fel van pócolva, szóval pihi van. Azt mondja a netes guru, várjak, míg a lelkem utolér, addig lassuljak le. Ezzel vannak gondjaim, mert az én lelkem az annyira bonyolult, hogy fürge testem csiga-lassúra ítélni elég ideig, úgy sem vagyok képes. Persze, egy darabig ez nagyon jó és kényelmes. A simára igazított takaró alól kukucskálom a fényesre sikált szobát. Megnyugtat, hogy ha még csak nem is járok, akkor elég ideig megőrzöm ezt a csodás rendet! Írhatnám, hogy a legyek is hasra esnek a bútorokon, de nincsenek, ebben a hideg húsvétban agyonra fagynának.

De aztán kezd elegem lenni a fekvésből. Minden lecsúszik, összegyűrődik és uncsi. Aztán telefont kapok a lányomtól, hogy a friss élesztő és a szárított, meg mi mennyi gramm, aztán kidob az ágy. A családomban minden nő nagyon ügyes a konyhában, tevékenyek és csodákat alkotnak. Talán nekem is kellene valamit sütni? Sonka és tojás kész, már a hidegen, de talán sütni is lehet fél lábon. Amikor megjön az első fotó a családtól a kész termékről, azonnal összelisztezem a konyhát. Azt a csilivili, tiszta konyhát.
Rabul ejt a munka, az illatok, a kevergetés és a gyúrogatás, az alkotás öröme. A nyers tészta illata megfog, aztán sütés közben megcsap a reszelt citromhéj aromája és már nem fáj semmi. Néha kis felhők homályosítják el a gondolataim, mert ugye, ha van, akkor eszem. Majd jönnek a kilók, és itt a hülye térdem. De elfújja a szelem a felhőket és gyorsan összerakok egy csokis kalácsot még…. Csak hogy ne legyen olyan egyhangú.
A mosogatóban a mosatlanok, asztalon az előszedett gépek, és a fényesre takarított padlón ott a lehullott liszt. De valahogy ez most nem számít. Jó mélyeket szippantok a kalácsillatú levegőből és egy lábon rakok rendet fürgén és vidáman.

Vannak az életnek olyan szeletkéi számomra, melyeket sosem érzek tehernek, munkának, pedig igen megmozgatnak. A konyha is az! Be sem kell csukni a szemem, gyerekhangos, csivitelős, jó illatú és meleg érzések öntenek el! A lábam majd elviszi azt a plusz kilót, örömmel telt el az idő rajtam!