Egy ideje már nem volt olyan könyvélményem, ami nagyon megfogott volna. Úgy, hogy azt éreztem volna olvasás közben, hogy ezt nekem írták. Na, most, az elmúlt napokban, bejött. Szinte az első oldalaktól izgalomban tartott az érzés, hogy rólam van szó. Nagyon eltalált! Ami aztán még tovább fényezi ezt az élményt, hogy a regény végére érve, kibontakozott egy tanulság, egy következtetés, egy összefoglalás, ami számomra fogalmaz meg útmutatást.

Gyakran hallom, hogy lépj hátra egy lépést, és szemléld kívülről a dolgaid! Ez azonban, nem mindig jön össze. Annyira benne vagyok az egészben, annyira átfon, hogy nem tudok eléggé távolságot tartani. Így aztán, azt sem látom meg, ami kiszúrja a szemem. Mind fókuszálunk valamire, a jellemünkből, habitusunkból fakadó irányultságunk meghatározó, maradnak szeletkék rejtve előttünk. A regény most, ezekre az apróságokra fordította a tekintetem, amitől kikerekedett az egész.

A legtöbb, amit kívánsz, a legkevesebb legyen, amit kaphatsz. Ne engedjük parttalanul áramolni az érzelmeket! Ha adok, komolyan tegyem, de fordítva, ne vegyem komolyan. Legyek megértő, de ne érzékenykedjek a másik dolgai felett. A mondatot szinte nyelvtanilag is elemeznem kellett, hogy végre megértsem! A legtöbb, amit kívánok, a legkevesebb legyen, amit kaphatok! Olyan nagyon elveszünk az élet nagy és meghatározó céljaiban, eseményeiben, hogy közben átsiklunk a kicsiségeken, amik pedig sokkal erősebben befolyásolják az érzelmi állapotunkat!

Kaptam egy nagyon szép és nemes eszközt megmutatni magam, az alkotást. Nem csak megmutatom magam, de ki tudom teljességében fejezni, adni vagyok képes másoknak, az egyéni kifejezésem a nagy univerzális egész javát is szolgálja. Ez egy nagyon szép ajándék az élettől! Kivételes és felemelő. Az alkotóképességem birtokában a titkok birodalmába lépek. Nyitott vagyok arra, ami kifejezésre akar jutni általam. Engedem megszületni! Hisz az alkotásaim nem birtokolom, nem birtokolhatom, azok önállóak és objektívek! Az alkotás örömet okoz nekem, és hoz áldást másokra.

Ma ki kell lépnem a nagy érzelmi túltengésemből! Amit adok másoknak, annak minden szava és pillantása fontos legyen, de amit kapok, azon nem kell drámázni. Ettől lesz ma az a nagy univerzális egyensúly a helyén.

Legyen szép napotok!