Ideje van születésnek és elmúlásnak
gyöngyöző kacagásnak
hörgő zokogásnak
sírásnak és nevetésnek
aratásnak és vetésnek.
Ideje van a változásnak
épp úgy, mint állandóságnak
pihenésnek és munkának,
a szónak és a hallgatásnak
vidám mulatozásnak.
Ideje van a tétlenségnek,
mint van a tevékenységnek,
fiatalságnak és öregségnek
emlékek gyűjtésének
nemtörődöm semmiségnek.
Ideje van a szépnek és a jónak
van a ronda haragos szónak
épülni és szépülni
néha-néha romba dülni
újra és újra szélre ülni.
Ideje van a mosolyomnak,
ami dísze az arcomnak
van a haragomnak
a rosszabb formámnak,
a jobbik gúnyámnak.
Ideje van adni és kapni,
ami jár, azt elfogadni
semmit sem eltagadni
örökké hűnek maradni,
mindennek az idejét tudni.
Ideje van elmenni és itt maradni
csak mind ezt jól megtanulni,
ne fussak el, ha állnom kell,
és ne maradjak, ha már nincs hely.
Ideje van megbölcsülni.