Ritkán jön velem szembe ilyen örömteli információ! Tényleg! Nem túlzok. Életem nagy részében frusztrált a csillapíthatatlan törekvésem a rendre. Magam is éreztem sokszor, hogy nem kellene, hogy sok, sőt, sokk vagyok. Hiszem, hogy mindenben van egy egészséges középút, a rendmániában is. Ma azonban olvastam valamit erről, ami hatalmas megnyugvást hozott ezzel kapcsolatban.
Szóval, gondolhatjuk azt, hogy a kupiban a zsenik élnek. Meg gondolhatjuk azt is, hogy a rendetlenség a magas intelligencia jele. De!
De, ez így nem a teljes igazság! A lakásom, a közvetlen környezetem a lelkiállapotom tükre. Rendezett környezetemben produktívabb vagyok, jobban bánok az időmmel és az elvégzendő feladataimmal. Vaohhh! Ez jól esik! Sokkal szimpatikusabb, mint a rendmániás kategória. Most sok nőismerősömnek okozok örömet: takarítástól endorfin, vagyis boldogsághormon szabadul fel. Az ismerőseim tudják, hogy ha nem vagyok vidám, szomorúság ér, akkor fékevesztett takarításba kezdek. Mától ezt nyugodt szívvel fogom tenni, hisz az információ szerint nem hisztis vagyok, csak keresem a boldogságom.
Oda, és vissza is hat ez az egész. Ha nyugodt vagyok, rendezett a környezetem, és ha rendetlen az otthonom, felidegesíthet. Nagyon keményen foglalkoztam ezzel a kérdéssel, amikor életmódváltásba és személyiségem fejlesztésébe kezdtem. El sem hiszitek, mennyire nehéz dolog ez!
Gyűjtögetünk és felhalmozunk életünk során hatalmas mennyiségű holmit. Nagyon nehéz aztán ezeket szortírozni és eldönteni, mi az, aminek feltétlenül maradni kell. Sokáig gátolt az a beidegződés, hogy ha megválok tőle, vagy kidobom, egy idő után szükségem lesz rá. Utólag megdöbbentő, hogy egy drasztikus lomtalanítás után sem kerestem semmit. Nem állt elő olyan helyzet, hogy kerestem volna egy bizonyos dolgot, hogy „jaj, de kár, hogy megváltam tőle, most bizony nagyon kellene”.
Ma a környezetem minimalista és egyszerűen rendben tartható. Sok idő kellett ide eljutni, de a döntésemmel segítettem magamon. Az otthonomban nyugalomra lelek, árasztja felém a békességet, és segít nekem az életemben is rendet tartani.
Jó volt olvasni a gondolataidat. Miért?
Az egyik ok: már "fiatalasszony" koromban is rendmániásnak tituláltak egyesek, akik beleláttak az életembe, pedig nem voltam "mániás", csupán szeretem a tisztaságot, átláthatóságot.
Később is -időről időre- elhangzott ez velem kapcsolatban, például kolléganők szájából, mintha ez a hibáim egyike lett volna. Néha zavart, de elfogadtam kritikaként: "Hiába no, engem ilyennek látnak." -így summáztam.
Aztán, amikor túl az ötvenen megismertem a jó Istent, megértettem, hogy ez nem a hibám, sőt! Ő a rend Istene is, Aki képes a világegyetemet rendben tartani. Nem kér sokat, amikor azt kéri, hogy legyen rend az otthonunkban, a környezetünkben.
...és ez a másik ok, amiért tetszett az írásod. Eljutottál az isteni igazsághoz egy másik úton, mint amin én.
Gratulálok neked.