A spirituális fejlődésre nagyon jó időszak a várakozás ideje. Ezer apróság van, amit amúgy is megteszünk ilyenkor, nem kell különösen koncentrálni sem erre. Egy női léleknek pedig fontos ez, mert a megérzésünk, intuíciónk erős, hiba lenne kihagyni az életünkből az extra lehetőséget.
Sok eszmefuttatást megosztottam már veletek a női intuícióról, most inkább a magaméról írok. Mindig is részem volt, csak eleinte kevésbé tudatos. Amióta képes vagyok odafigyelni, fókuszálni a belső hangokra, sokat javult az életminőségem.

Adventben még erősebb ebben az egészben, hogy a megérzéseim a jó dolgokra, mások jobb tulajdonságaira figyelmeztetnek. Fura, hogy alapból, átgondolás nélkül, hajlamosak vagyunk mindig a lehető legrosszabbat gondolni. Sztereotípiák, helytelen beidegződések dolgoznak bennünk. Kár. Hisz a világ, az élet sokkal jobb, mint a gondolataink hitetni akarják velünk! Írhatnám, hogy sajnos ilyen a mai világ, de ez megint sztereotípia! Hisz a világom olyan, amilyenné én teszem.
Valahol az ég és a föld között lebegek. Jobb, ha így írom: Ég és Föld között. Már nem ér le a lábam a talajra, képes vagyok felülemelkedni. A gyökér csakrám odaköt, de lazán, görcsök nélkül. El sem szálltam, nem szárnyalok a felelőtlen magasságokban sem. A spirituális helyem, fejlődésem egy olyan elrugaszkodást adott, ahonnan jó a rálátás a dolgokra. Emlékeztek Lecsóra? Mi kell a jó szakácsnak? ….és egy adag rálátás. Ez most nagyon illik ide! Kell a távolság, mert ha túl közel nézed a dolgaid, akkor gyakran téved a szemed! Amint képes lettem hátrább lépni, perspektívából szemlélni, más lett minden.
Sok hálával és szeretettel teli várakozással telnek a napjaim. Nem lebegek sem rózsaszín ködben, sem a keserűség sarában! Nyugodt magasságban nézem a szeretteim és önmagam, megengedem a boldog adventet magamnak. Hálás vagyok az intuíciómnak, ami segít mindenkiben, mindenben és mindig, meglátni a jót!