In memoriam múlt

Fura hangulat egy borongós, melankolikus napon. Minden szürke és színtelen. Nincs hideg, mégis a szemünk melegbe öltöztetett. Halk bandukolás és suttogó szavak. Nem értem magam, nem értem az érzést, azt a szomorkás semmit. Mit is kellene éreznem? Mi is van? Mi is történik velünk?
Milyen üres is tud lenni a semmi. Amit kutatok magamban, ott belül keresem, és nem lelem. Fáj az a nagy üres semmi, a helye valaminek, aminek lenni kellene. Miért nincs nyoma sem? Mikor és hol veszítettem el? Elhagytam, vagy elveszítettem? Hibáztam? Felelőtlenül elhánytam?
Nem tudom. Csak azt érzem, nincs. A nyoma is alig van. Volt egyáltalán? Hibáztam valahol? Minden lépés a nyirkos avaron egy-egy lelkiismeret furdalás. Tétova bocsánatkérés. Keresgélés. Tisztelem az érzéseket, a másokét és a magamét. Keresem most tisztelettel a tiszteletem tárgyát. Nincs, nem találom.
Mélyen gyökerezik belül az érzés és a gondolat. Hol vagyunk ebben a körforgásban? Születésben és elmúlásban? Évek alatt elkopott belőle valami. Olyan kicsi lett és halvány. Érdekes szerepe lett a sors-játékban. Mert, hogy a sorsom kereke forog megállíthatatlanul. Méricskélem a mérhetetlent. Hány deka? Több? Kevesebb?
Aztán kiveszi a fejemből a rossz gondolatot a család. Mert ők vannak. Kuncogunk a gyerek vicces fotóján. Mosolygunk a babás játékon. Felfelé kunkorodik a szám sarka, amíg beszélünk és nézem őket. Majd otthon aztán, elfelejtem meggyújtani a mécsest. Pedig akartam. Később aztán megteszem. Fényében ott foszladozik a múlt, árnyaival, érzelmeivel, békés békétlenségével.
Lehet-e lelkiismeret furdalás az élet? Hogy élek. Hogy vagyok, nevetek, alkotok, eszek és iszok.
A magam múlására gondolok és elönt a nyugalom. Nem hagyok könnyeket és fájdalmat! Maradjon utánam mosoly, boldog pillanat, kedélyes beszélgetés, jóízű ebéd, békés gondolat, és talán szépen megírt könyv.
Viselem a felelősséget önmagamért. Amikor nem bántok és gyötrök. Nem vágok kegyetlen szavakkal sebeket. Nem maradnak utánam titkok, sem súlyosak, sem súlytalanok. Boldog vagyok, hogy adhassak belőle, mert csak azt adhatom, ami nekem is van. Nem mondok le semmiről. Nem vagyok áldozata sem életnek, sem munkának, sem barátságnak, sem szerelemnek. Hogy maradhasson utánam mosoly, boldogság és szeretet.