Szép szombati nap. Kellemesen enyhe a reggel. Én kipihenten és lélekben felkészülten indulok el. A rokon szállít a helyszínre, út közben kellemes csevegéssel telik az idő. Inkább őt hallgatom, annyira tele vagyok a várakozással.

Blogikus, hogy érkezés után azonnal szelfi készül. Ahogyan ez tőlem megszokott. Nem változtatok a szokásaimon. Katt és feltöltés. Tudatnom kell, hogy itt vagyok! Gondoljatok rám és drukkoljatok!

Huszonegy különböző ember közé ülök be a terembe. Korban, küllemben, célokban és képzettségben különböző férfi és nő vesz rész a képzésen. Még nem tudom, hogy én, a magány-nyomozó, blogger, nő, és képzetlen író, vajon jó helyen vagyok-e itt. Azt tudom, miért jöttem. Vajon, majd a végén, hogyan távozom?

Két izgalmas és magával ragadó nap. Nem lankad a figyelmem és tőlem szokatlanul, jól bírom a hosszú ülést. Minden pillanat tartalmas és frenetikus. Egy megszállott író és tanár áll elénk, és repít egy varázslatos birodalomba! Szakaszonként lendülök a hintával hol jobbra, hol balra. Képes vagyok? Az én utam? Menjek tovább, vagy forduljak vissza?

Vasárnap már tudom, jó helyen vagyok! Ez az én világom. Szivacsként szívom magamba a perceket. Az írótanoncok hasonlóan lehetnek, mert kérdeznek, beszélnek, lelkesek és meghatóan érzékenyek ők is. Egy ütemre lélegzünk, tágra nyílt pupillával bámuljuk azt, aki mannát csepegtet az ujjaink hegyébe!

Hazafelé a vonaton már a karakterépítés kattog a kerekekkel együtt a fejemben. Szerencsés, hogy mindig van a táskámban kemény fedeles jegyzetfüzet. Körmölöm az értékes gondolatokat, el ne vesszenek. Lelkes lettem és aktív! Terveim vannak! Céljaim születtek, pedig voltak is bőven.

Kinyílott előttem egy ajtó! Ezen én át akarok menni! Kaptam egy kulcsot és használni akarom. Ott, az ajtón túl vannak az élményeim, meg akarom keresni őket! Tart a lelkesedés és feldobódottság, alig találom erre az állapotra a megfelelő szavakat.

Üdvözöllek szép új világ! Örülök, hogy megismerhettelek!