Spirituális lényem elég erős. A meditáció tisztán tartja az elmém és erősek a megérzéseim. Amikor életem során nehéz helyzetbe kerülök valamiért, sokkal erősebb leszek. Mint a farkas, a canis lupus, a holarktikus faj, az ember után a legelterjedtebb emlős. Hallása és szaglása kitűnő. A legintelligensebb ragadozónak tartják.

Ha megfelelő a szél iránya, én is érzem a szagokat, a jó és rossz szagokat. Keresem a szélirányt, ha kell. Fordulok, amerre kell és haladok előre. Sosem hátra! Sőt, hátra nem is nézek. Nem tekintgetek a hátam mögé, hogy vajon ki somfordál mögöttem ártó szándékkal. Igyekszem olyan gyorsan haladni, hogy esélye sem legyen!
Életem során volt részem bőven nehéz helyzetekben, és van ma is. Hiszek az emberekben. Hiszek a jóságban és a megértésben. Hogy ez naivság? Nem. Ez a bizalom. Ez az a bizalom, amit akkor is megőriztem, - sőt ezután is megőrzöm, - amikor ennek ellenére visszaéltek vele! Nem hiszem, hogy nekem is romlottá kell válnom, ha a kosaramban akadt egy rohadt alma.

Hiszek továbbra is! Isten csak annyi terhet ró rám, amit képes vagyok viselni. Képes vagyok! Talán ezért vagyok még ma is elég erős és kitartó. Soha nem problémákat látok. Mindig csak feladataim vannak, amiket meg kell oldanom.

Most is egy fordulóhoz érkeztem. Innentől lesznek, akik már nem jöhetnek velem. Nekik ez a lépcső már túl magas. Ők nem bírják ezt a magasságot. Talán el sem érik soha. Nyertem egy újabb csatát és még erősebb lettem! Ezeknek a fordulóknak érdekessége, hogy ha elhagyok is valakiket, vannak újak! Az új emberek pedig mindig jobbak az elhagyottaknál! Sokkal jobbak! Értékesebbek és szerethetőbbek!

Tehát, nekem nem kell változnom. Szerethetem az embereket tovább. Hihetek bennük! Nem én vagyok naiv, hanem azokkal van a baj, akik szeretet nélkül élik az életet.