A személyes blog leginkább egy napló. Naponta vannak tapasztalataim, érzéseim, megérzéseim, és ezekből születnek az írásaim. Most is hasonló a helyzet. Reggel óta a fejemben motoszkál egy barátom néhány mondata.

„Miért alkot valaki ismeretlenül véleményt egy másik emberről, nem tudható…és miért mindenki negatívumokat fogalmaz meg mindenről, nem tudható….”

Valójában kevesen élünk álarc nélkül. Sokan rejtőzködnek és csak suttogva élnek. Ők azt hiszik, így bármit is tesznek, az titokban marad. Elfeledkeznek arról, hogy mindenkiben kifejlődik a képesség a tájékozódásra és megismerésre. Legalább is, a többekben. Tehát, magát a rejtőzködőt sem nehéz megismerni. Talán, néha könnyebb is, mert bátrabban tesz meg dolgokat, abban a tudatban, hogy „nem látja senki”.

A fenti szavak nem a valóságot mutatják, csupán egy sértett helyzetet, egy kellemetlen tapasztalatot, hogy hiába a titkolózás, mégis kilátszik a lóláb. Az emberi természet olyan, hogy könnyebben megjegyez és kimond rossz dolgokat és ritkábban dicsér. Lehetne ez másképp, de most ebben nem a „trollságot” akarom védelmezni.

Van egy egészséges középút, nem az ellenkező végletet akarom dicsérni! Nem pártolom a túl személyes és intim információk megosztását. Magam sem teszek fel fotót a szűk család mindennapjairól. Hiszem, mindennek van helye, oda kell tenni, ahová való!

Az a tapasztalatom, minél inkább titkolni akarja valaki a valóságát, annál inkább megmutatkozik. Abban a tudatban, hogy nem látnak, nem ismernek valóban, azonosíthatatlan vagyok, sokkal merészebb és bátrabb, kevésbé moderálja magát. Sőt, ő még gátlástalanabbul nyomul a fedezékéből mások életébe. Minősít mindent és mindenkit, hisz úgy sem „látnak”.

Amikor vállalom magam, nyíltan és kendőzetlenül, akkor beindul egy egészséges mechanizmus a kommunikációmban. Sokkal árnyaltabban és finomabban fogalmazok. Nem durvulok be a rejtekemből kifelé kiabálva, hisz látnak, vállalom magam. Ennek aztán nagyon erős hatása van a gerincemre és az önértékelésemre is! Hisz, amit látnak belőlem, az egy bátor, civilizált, hiteles kommunikáció. Hiteles és vállalható személyiség vagyok.

Empatának lenni adomány, mellyel áldásokat hozhatok a világra. Figyelek magamra, nem riaszt meg a titkai mögé búvó másik. Nem veszem vállamra a terheit, mert hiábavalóság lenne. Nem menthetek meg senkit önmagától, és hiába ontja nekem a negatívságokat, nem fogok magamban hibákat keresni.

Hiszek a megérzéseimben, önmagamban, nem sokat érnek tehát a paravánok, búvóhelyek és titkolózások, hogy valóban megismerjelek!