Keresgéljük önmagunkat, a helyes utat, az igazságot, ki éppen mit. Mindenki megfogalmazza a magáét. Aztán megvitathatjuk, vagy egymás orra alá dörgölhetjük a magunkét. Nem megyek olyan messzire, mint a világnézet, a világ megváltása, bölcsességek, és hasonlók. Csupán a szürke hétköznapok valóságát nézem. Régóta nem bonyolódok már világnézeti vitákba, megtanultam, tisztelni a mások szabadságát is, nem csak a magamét. Tisztelem a hited, bármi legyen is az.
A túlgondolás réges-régi gumicsontom. Nem tudom, más nőkre is ennyire jellemző ez? Tisztában vagyok a gyengeségeimmel és erős a szándék bennem a változásra. Nem akarok kibújni önmagamból, csupán egészséges szinten kezelni a túlzásaimat. Egy baráti beszélgetés megint felhívta a figyelmem a túlgondolásaimra. Kellett néhány nap, hogy lecsillapodjon bennem az egész csevegés tartalma. Ketten beszélgettünk egy dologról kétféleképpen.
Az egyik erős dacolás bennem azért van, mert az élénk képzeletem segített át nagyon nehéz időkön. Amikor kisgyermekként befelé fordulva kitalált világgal tartottam magam életben és nyugalomban, az mély nyomokat hagyott bennem. Vajon, most hibának kell neveznem ezt a tulajdonságom, ami átsegített? Nem hiszem.
Más szempontból pedig a korom miatt már sok tapasztalattal a hátam mögött, tudom milyen lépcsők hová vezetnek, milyen ajtók után mit találok. Nem a szavaid miatt ítélek, hanem a tetteid alapján. Nem nevetek ki senkit, de néha kis mosolyt csalnak ki belőlem szavak, amik nem azt mondják, amit teszel. Ismered magad eléggé? Ismered magad annyira, mint én, ismerlek téged?
A véleménykülönbségeknek van egy nagyon hétköznapi oldala is. Ha mindketten egy szépen terített asztalra nézünk, teljesen mást gondolunk róla. Ha spenótot látok a tányéron, azonnal kitágul a pupillám. Szeretem. Téged viszont ki lehetne vele kergetni a világból. Teljesen más ételre leszel hasonlóan éhes, mint én. Egy dolog, ugyan az a dolog, teljesen más emóciókat vált ki belőlünk. A teljesen különböző érzelmek pedig nem azt jelentik, hogy az egyik étel jó, a másik pedig rossz.
A fenti sorok írása közben megint túlgondoltam az egészet. Görgetem tovább a megkezdett hógolyót, had dagadjon. Minél inkább tagadsz valamit, annál erősebb a meggyőződésem annak a helytállóságáról. Miért is tagadod? Kit is kell meggyőznöd?

Én már így fogok elkopni, a sok kis agyalással, túlgondolással. Nincs ezzel semmi baj! Tudok róla, nem kezelem naivan, nem is teszek úgy, mintha tökéletes lennék. Ilyen vagyok, és kész! A kis tökéletlenségeink tesznek bennünket igazán szerethetővé!