A környezet tükröt tart elénk. Reagál a rezgéseinkre, a belső kisugárzásunkra. Nem baj, ha nem járunk csukott szemmel, még akkor sem, ha tetteink és érzéseink belülről kell, hogy fakadjanak. Szóval, van itt egy kis kettősség, aminek a helyes arányai fontosak. A környezet mindig alulértékel. Belül meg ott a nagy ego. Kell a jó arány a kettő között is.

Ki, hol tart a személyes fejlődésében, úgy nyer teret minden hatás. Azt hiszem magamról, eléggé eligazodom ebben. Lehet. Legalább is, már védem magam, merek önmagam lenni a külső elfogadtatás ellenére is. Nagy problémákat ez nem okoz. Érzem az elfogadást. Szeretem az önmagammal töltött időt, de vagyok eleget társaságban is.
Az elmúlt napok tapasztalatát osztom most meg veletek. A leggyakoribb a negatív kommunikáció. Mintha mindenki tele lenne bajjal, és semmi jó nem lenne az életben. Infláció, munkahely, családi gigantikus terhelések, egészségromlás, elérhetetlen segítség, kövér vagyok/sovány vagyok, hittel/hitetlenül, a szomszéd milyen szemét, a szemét milyen sok, sok a baj…és így tovább. Nem könnyű ez, mert a beszélgető partner várja a véleményem, mit tudok hozzátenni. Nem egyszerű mindig megtalálni a megfelelő diplomatikus hozzászólást.
Keveset hallani jót, én pedig szeretek örvendezni és dicsérgetni. Akár szakmai ártalom is lehet ez. Az erős belső ösztönzés miatt, azonnal örömködök, lelkesítenek a dicséretes dolgok. Ilyen helyzetekben pedig, szinte mindenki lefagy. Nem tud mit kezdeni azzal, hogy „jó vagy”, „ügyes vagy”, „büszke vagyok a teljesítményedre”. Jól kezelhető, ha nem is reagál, rosszabb, ha szinte megsértődik.
Pedig nagyon fontos a pozitív jelzés, a szónak ereje van! Nem tudom, mikor és mitől estünk át ebbe a negatív spirálba, amiben kötelező a kritizálás, leszólás és panasz, de elviselhetetlen a jó megfogalmazása! Nem minősítgetni kellene, hanem erősíteni a jó dolgokat! Akit sokat dicsérnek, egyre jobb lesz. Ha sokat szidnak, el is fogod hinni, hogy hitvány vagy. A kommunikáció hatalom, ha jó, ha nem.

Nem ment el a kedvem, ezután is kifejezem a véleményem, ha jót, szépet, különleges teljesítményt látok! Talán, a visszajelzés, vagy reakció hiányában is, teszek a másikkal jót, ha dicsérem.