ülök a semmiben, lógatom, a lábam
a fejemben cifra semmik korcsolyáznak,
siklanak a jégen, vágyak és remények
nem tudom, hogy elhalnak, vagy odaérnek

ösztönösen lélegzem, némán mantrázok
üres aggyal álló idővel csatázok
gondolat, hagyom, jöjjön, és oszoljon el
maradjon velem, ami nekem tovább kell

lassan jövök elő, fel a nagy semmiből
tiszta a fejem, testemben sok az erő
megújult lélekkel frissen megyek tovább
megbecsülöm jól sértetlen életformám