Nem tudok.
Más minden megy: nem akadály.
Beverem a szöget, izzót is cserélek,
a mester szavát értem, követem.
Találok az élet apró csodáiban fényt,
nem gond egyedül enni a vacsorám,
göröngyös úton sem tévedek el,
a magam ösvényén járok csendesen.

Szeretek így is,
s szeretnek, kísérnek szépen,
hiányt sem szenvedek.

De táncolni egyedül…
próbáltad már?
Nem tudok, ha nem vezetnek,
a dallam nem ér hozzám magában.

A lábam tudná a lépést,
mégis megbicsaklik,
ha senki sem fogja derekam;
hiába sima a parkett,
hiába ring a ritmus,
nélküled nem tánc a táncom.
Csak járás.