Aki letagadja a múltját, önmagát tagadja meg! Figyeld meg a mondat legfontosabb szavát! Önmagát. Magát, mag, gát. Sok van ebben az egyetlen szóban. Vannak dolgok, melyeket szeretnék elengedni, elhagyni és elfelejteni. De nem tudom megoldani, mert nem az én saram, és amíg a másik cipeli magával, engem is sároz vele. Nem tudom, hogyan kellene csinálnom, hogy nekem is jó legyen, tehát, viselem.

Nem tesz jót az, hogy minden nap nézem, látom, azt a bizonyos tagadást. Néha egész tündérmese kerekedik belőle, már semmi sem az, ami, senki sem ismerhető fel, de megy a meseszövés, hátha mégis eltagadható minden hiba és vétek.
Gát az egész a léleknek, nincs megoldás, feloldozás, hisz a tagadás lényege, hogy meg sem történtek azok, mik megtörténtek. Az a bizonyos gát, pedig, a mederben tartja azt a bűnös folyamot, mit inkább hagyni kellene kiáradni.
Mag, ami sarjad ki a tavaszi földben, növeszti az egyre nagyobb növényét, csupa gyom már a kert. Nehéz kiirtani. Pedig jó lenne, amíg még van rá lehetőség. Nekem is megnyugvást hozna, de főleg annak a tagadónak kellene, mert már retteg a végtől, hogy talán valaki majd számon kéri rajta. Aki ott fenn, majd ítél és dönt. Éjjele, nappala telik a tagadással és mindenki győzködésével, hogy semmi sem úgy volt, ő a világon a legjobb és legártatlanabb. Mi nem is figyelünk már erre, mert sok a baj, az orvos és a mentő, a gyógyszer és az ápolás. Minek már tagadni az életet? Már megéltük.
Magát bántja csupán, ostorozza azzal az örökös gondolkozással, hogy ott fenn ne kérdezze tőle senki. Egyre gyengébb teste pedig teljesen elveszik ebben az egészben. Hisz, tagad mindent. Azt a kicsi jót is elveszíti, amire most emlékezhetne és kapaszkodhatna belé. A mesés élethazugság pedig nem az övé. Abban ő nem volt benne. Az mese.

Nehezen indulunk el mind a személyiségfejlődésünk útján. Nehéz, néha gyötrelmes. Az utóbbi napokban azonban azt érzem, a legfontosabb ezt megtenni. Amíg van időm és erőm, meg kell lelni a lelki békém, megtudni ki vagyok én, megbékélni a magam sorsával. Ezeket csak én tehetem meg, senki sem segíthet. Ha elmulasztom, nagyon nehéz lesz akkor, amikor már nincs idő és erő sem.