„Attól a pillanattól fogva vagyunk szépek, mikor elhatározzuk, hogy önmagunk leszünk.” (Coco Chanel)

A divatdiktátor idézetei egy barátnő miatt kerültek elém. Nagyon figyelemre méltó ez is. Hiszek neki! Nem úgy születünk, nem a génjeink adják a lényeget, hanem a bensőnk. Aki belül békében van, annak a fénye ragyogtatja a szépségét.

A média, a társadalom ránk akar erőszakolni valami művi megjelenést, ami nagyon is idegen az embertől. Hisz festett babát akar belőlünk csinálni. Lélek nélküli bábot szabályos vonásokkal és márkás öltözékkel.
Persze, nincs ragyogás, csak a máz, mert az a lélekből jön. Így aztán nagyon sok ember, nő és férfi, küzd önbizalom hiánnyal, alacsony önbecsüléssel. Elérhetetlen ugyanis az a művi világ. Legalább is, a legtöbb ember számára. Szerencsére! Kár lenne, ha mindenki a közösbe dobná az egyéniségét, a különleges szépségét, csupán valami álcáért.

Nem pártolom az igénytelenséget! A véleményemmel nem azt akarom mondani, hogy hagyjuk el magunkat és ne törődjünk a testünkkel. Fontos az ápolt külső és a gondozott test. Az egészséges életmód az alap. Talán kicsit kemény vagyok, amikor nem tudom elfogadni sok esetben a mentegetőzést és a körülményekre hivatkozást. Bizony, fárasztó a rendszeres testmozgás és torna, nem könnyű lemondani az élvezeti szerekről. Néha sok idő az egészséges táplálék elérése. Én azonban már azt is látom, mennyire megkönnyíti az életem mind ez. Nem szedek orvosságokat, nem kell orvosnál töltenem az időm, és bizony kényelmes a fájdalom nélküli mozgás lehetősége is.

Költeményekben, irodalmi művekben írnak a szép nőről. A legtöbb azt hangsúlyozza, hogy mélyen, legbelül a lelkében a gyönyörű. Ragyog a szeme, mosolyt varázsol mások arcára, amikor beszél, a boldogságot szórja szét. Nem a magazin szépségeket istenítik! A hétköznapi nőt, a bármelyik nőt, aki bensőjében meglelte önmagát és azt adja tovább.

„ A harmónia nem halálos nyugalmat jelent, hanem olyan összhangzatot, ahol végre minden a helyén van. Szép – és nem csúnya. Igaz – és nem hamis. Jó – és nem rossz. Boldog – és nem boldogtalan. Mindenki sejti és lelke mélyén tudja, hogy van a lényének egy eszményi állapota, egy Örök Emberi Szép arca, s amíg azt nem valósítja meg, amíg rögeszmék után rohan, addig boldog nem lehet, mert tartozik – tartozik önmagának. És másoknak is.” Müller Péter