Ismered? Kóstoltad már? Nekem egy régi mókás emlék. Valamikor régen Szerbiában ettem, amikor is böjt volt éppen, és a vendégek is azt kapták, amit a hazaiak ettek. Maga az egyházi ünnep nem jelentett absztinenciát, ittunk tehát pálinkát hidegen és melegen is. A házigazda tósztot mondott, majd felemelte a poharát, megvárta, amíg mi is mindannyian ki nem ittuk az italunk. Tettük, nehogy udvariatlannak tűnjünk. A sokadik tószt után aztán, kívántuk az ételt is nagyon.

            Boldogan ültünk végre asztalhoz és vártuk az életmentő falatokat. Csinos cseréptálakban sült babot tettek fel. Átható fűszeres illatától összefutott a nyál a szánkban. Vártuk hozzá a húst is, amikor felvilágosítottak bennünket, böjt van. Együk ezt. Nem szoktunk a tömény alkoholfogyasztáshoz, ettük, ami volt! Ízletes a hagyományos ottani étel, sok hagymával a krémesre sütött bab. A jó friss kenyérrel kitöröltük a cseréptálakat is. Közben tréfálkoztunk, mennyire praktikus ebből ennyit enni egy buszos társas utazáson. Talán gyanítottuk, milyen lesz a folytatás? Biztosan.

            Enyhén antiszociális volt a hazaút! Néha kacagtunk és máskor átkoztuk minden falatját. Felejthetetlen emlék, az bizonyos! Ma babos receptekkel találkoztam. Mindenféle kapcsolódásokkal, Bud Spencer fogyasztotta mindig a filmjeiben, amerikai reggeli, Mohácsi Sokác bab, és hasonlók. Megszólalt bennem a szakácsnő, ki kellene próbálni! Amióta kevesebb a kötelesség, sokkal szívesebben főzök, örömfőzéseket rendezek. Mégis, most ezt kihagyom. Talán ki sem bírnám az elfogyasztását!

            Vannak dolgok, melyek kedves és szép, vidám emlékek, de valamiért, ma már nem esne jól! Nem mindent szeretnék már kipróbálni, vagy megismételni. Érzem, nem lenne jó, más élményt okozna. Élvezem, mint ahogyan eddig is élveztem az élet különböző szakaszait, de sokkal megfontoltabb és óvatosabb vagyok. Minden kornak megvannak a megfelelő történései, melyek akkor ideálisak és jók, sem hamarabb, sem később nem lesznek ugyan azok.

            Felelősséggel vagyok, nem kellemetlenséget és szomorúságot akarok az életemben. Keresem és elfogadom azokat az örömöket, melyek a jelenlegi helyzetemhez és állapotomhoz illenek. Vannak, sok szép van előttem! Nem rontom el a napjaim olyan dolgokkal, melyek már nem építenének, talán még rombolnának is.

            „A Nap fényt ad a sasnak, de megvakítja a baglyot.” Anthony de Mello