Testemen múltbéli jelek,
látom, s némán viselem.
Nem tudom, mit jelentenek,
csak bennem él a türelem.

Néha visszanézek még
a sötét, mély örvénybe,
keresném a választ rég,
de nincsen fény a mélyben.

Tanulnék, ha volna szó,
mi titkukat feltárja,
de hallgat minden jel, s a múlt
önmagába zárva.

Nem tudom hát őszintén:
visznek-e előre engem,
vagy én cipelem tovább
őket minden léptemben.

S talán nem is ők vezetnek
az időn át, előre –
csak én nem tudom letenni
őket végleg, örökre.