Az érett lélek jele a sírni tudás képessége. Müller Péter

A testem sejtjei nem régiek, folyamatosan regenerálódnak. A testemnek megvan a lehetősége az életerőre bármikor. Nincsenek régi sejtjeim, csak régi hozzáállásom az új énemmel kapcsolatban. Kicsit pontatlan idézet valakitől, de nekem nagyon tetszik. Mert így igaz. Kis érzelmi tehertétel után ma reggel az őrangyalom jutott eszembe. Mihály arkangyal, aki számomra a nagypapám, mert ugye ő Mihály volt. Könnyeket csalt a szemembe, mert ő vigyáz rám és segít, amikor nem tudom kezelni az érzelmi terheim, kiömlenek a szememből. Olyan jó érzés zokogva borulni a képzeletbeli vállára! Ma is érzem a dohány illatát ilyenkor.

Saját kezemmel, tíz körmömmel raktam össze önmagam. Amikor ezt valaki kétségbe vonja, nem bírom könnyedén venni. Akinek dolga lett volna felépíteni engem, és nem tette, ma pedig kétségbe vonja még a létezésem is, az nagyon nehéz. Határokat állítok, de ezt nem vagyok képes bárkire érvényessé tenni, mert a vér szava erősebb.

Ide csak az jöjjön be, akit beengedek! Keményen betartom és tudom, itt csak a jók vannak, akik nekem kellenek, nincs idegen. Mégis van, amikor elfelejtem ezt. Miért tűröm azt, aki bánt? Aki uralkodni akar, veszélyeztet, kihasznál. Akinek tápláléka csupán a létem. Ha az én váram az én házam, akkor az én lelkem az én helyem. Sajátom, az énem, az életem telke. De itt van, és ki nem rakhatom.

Jogom van a határaimhoz. Soká tanultam meg és még több idő kellett mind ezt alkalmazni. Amióta tudom a saját határaim, azóta tisztelem a máséit is. Milyen nagyon könnyű is tisztelni a másikat, ha képes vagyok becsülni önmagam. Vajon milyen határtalan lehet az, aki nem tiszteli az én határaimat? Sajnos senki mást nem taníthatunk meg szeretni és tisztelni önmagát, bármennyire is szeretnénk!

Pedig milyen felzaklató a betolakodó az életemben! Még leírni is nehéz, sorban javítom az elütéseket, reszkető kezemmel. Elég erős vagyok megvédeni magam. De van kivétel. Sok évig hittem, hogy női életem kudarcai a férfi miatt vannak. Születtek bennem vádak és ítéletek. Aztán megláttam a tévedésem. Milyen könnyű is volt szembe fordulni a másik nem hibáztatásával! Mennyivel nehezebb a valóság kezelése és feldolgozása! Vajon képes leszek valaha is feldolgozni azt, hogy nem is kellene lennem, csak egy korcs termése vagyok egy elrontott életnek?

Jó volt Papa kisírni magam a válladon! Ott az égi mezőkön is védelmedbe veszel és vigyázol rám.

Ámen