A hajnali hűvösben a lelkem valami köztes állapotban lebeg. Még nem ébredtem teljesen, mintha belül még álomban lennék. A gondolataim az álom és a valóság között szálldosnak, keresik a sötétség után a fény születését. A házak között, a hatalmas fák takarásában nehezen bújik elő a Nap. Meggondolja ezerszer is, mennyire tűzzön ránk ma is, hogy ne égjünk meg.

Érdekes ez a köztes lét! Megszoktam a gondoskodást, a törődést, az odafigyelést másokra, másokért, másokról. Ma a pirkadat rólam szól. Magamért is kell tennem. Ebben a köztes, kicsit homályos létben, most magamra kell fordítani a figyelmet! Nehéz, sűrű változásban lebegek, ilyenek a gondolatok is. Helyes az irány, talán lassú a sebesség, kell még üzemanyag, energia? De visz valami előre, vonz és cibál kitartóan.
A legfontosabb megőrizni a szeretet érzését mindenki, minden és önmagam iránt. Nem akarok cipelni ebben az állapotban semmi fájdalmat, neheztelést, rossz érzelmet, nem bírnám a súlyát! Most azt sem tudom, a világ változik körülöttem, vagy inkább én, magam!
A külvilág változásai érdektelenek, nem bonyolódok bele, nem értem, és számomra az egész olyan, mint egy öngyilkos küldetés az akciófilmben. Ez összes szereplő tudja, hogy mindenki belehal, mégis nyílt sisakkal masírozik a biztos végzetbe. Megváltoztatni senkit sem lehet, az csak belülről jöhet! Tehát, csak annyit tehetek, hogy a saját szeretetem, pozitivitásom, fényem sugárzom fokozottan, hogy emeljem mások jóságát is.
Megtaláltam a középpontomat és abba kapaszkodom keményen. Fura érzés, hogy minél közelebb áll hozzám valaki, annál jobban reagál erre! Nem beszélünk róla, nem érzelmeskedünk, de veszi a rezgésem, érzem! Jó érzés, hogy alig észlelek lehúzó és negatív energiát magam körül, elhagytam őket. Akik vannak, azokkal építjük egymásban a magas és fényes rezgéseket.

Nem kell belemászni egymás életébe! Nem dolgom kritizálni, megmondani, elemezni, felvilágosítani. Nagyon jó ez így! Engem sem terhel senki hasonlókkal. Élünk egymás mellett a szeretet kapcsolódásában. Néha egy kis odafigyelés: Megszoktad már? Boldogulsz? Jól vagy? Meg esetleg egy kis biztatás: Legyen szép napod! Tarts ki! Megszokod, ügyes vagy!
És megyünk mind tovább a magunk fényes útján!