A hajnal tele van csodával. Nekem a szép nap mindig a korai és lassú felkeléssel kezdődik. Kell idő felkelteni magam és ráhangolódni az életre. Ezt nem kapkodhatom el!

Kezdem a befelé fordulással, laza meditáció az agyam rendben tartása miatt. Előtte és utána a jó nagy pohár víz, kell a testemnek a sok folyadék. Közben felébred a lelkem is és előveszem a háláim. Majd a testem ébresztése következik, bemelegítés az egész napos működésre. Utána aztán jöhet a kávé, jó sűrű zabtejjel.

Hiszek a korán kelés jelentőségében. Pacsirta lelkem így talál önmagára. Talán a gyerekeim miatt van! Talán azért, mert amikor még mindenki más aludt, tudtam időt szakítani magamra. Belém ivódott ez a hit és teszem, amikor már nem kell alkalmazkodnom másokhoz. Megmaradt ez a szokás azért is, mert a testem biológiai órája is így zökkenőmentes. Nem marad el semmi a reggeli kapkodásban, mert olyan nincs.

Nincs kapkodás, van idő arra, ami fontos egy tevékeny és erős test számára. Látjátok, a kávézás alatt megszületik egy bejegyzés! Utána jöhet a reggeli. Ami megint csak nagyon fontos a szervezetem számára. Be kell lobbantani az emésztés tüzét, hogy jól működjön. A helyes táplálkozás nem csak a mennyiségről és a milyenségről szól! Az sem mindegy, mikor eszem. Erő vagy háj lesz belőle?

És a mindennapi élet aranyos apróságai! Minden ébredés után megnézem a telefonomon az időjárást. Néha ez nagyon vicces. Jó, akkor arra készülök! De a redőnyök még lehúzva, nem látom a valóságot. Ami persze szürkeség, de mindjárt felhúzom mindet és kitárok minden ablakot. Szia, világ! Itt vagyok! Nézz rám!

Szürkeség, az utcai lámpák sárga fényével. Én magam is még csak pislákolok szürkén. Aztán a pirkadattal jönnek a színek. Lassan és nyugodtan. Egyre elevenebben és vidámabban, mint én magam is.

Jó reggelt világ!