Optikai játék, szép formákat néző, néhány szimmetrikusan elhelyezett tükör egy csőben. Forgatás közben számtalan variációban jelennek meg a színes képek. Ugyanabból a kiindulási helyzetből mindig más születik meg, attól függően merre és milyen gyorsan mozgatom.

Mint az élet. Megvannak a kicsi színes képecskéink, de sosem ugyan az jön ki belőle. Nekem aztán néha nagyon zavaros ez az egész. Kimaradt például teljesen az életemből a feminizmus, a női elnyomás problémája. Ma belefutottam néhány apróságba és értetlenül állok előtte. Van ilyen probléma? Létező? Hol? Mikor? Kinek? A történelem nagyon fontos tényei alapjai a jövőnek. Tanulunk belőle, használjuk az összefüggéseit és tapasztalatait. Fura, ha a történelem még nincs elég nagy távolságra. A közelmúlt is múlt, de még itt vannak a nyomai. Mint számomra a feminista mozgalmak.

Ma már másnak van aktualitása. A fejemben az összes női probléma inkább az alkalmazkodási képességre irányította a figyelmem. Napjainkban, ha férfi, ha nő, a meghatározó az egyén képessége a változásra. Az állandó és kíméletlen mozgásban, aki képes, megmarad. Nem az okos, és nem az erős, hanem, aki képes változni, alkalmazkodni. Nem kevesebb ez a feladat, mint volt száz évvel ezelőtt! Valamikor majd mi is történelem leszünk a mindennapi történéseinkkel.

A történelem jelentősége a fenti gondolatokban is nagy. Érzek valami változást, ami bizonyos régi dolgok tudását feltételezi. Az összes globális változás elkényelmesítette az embert. Ha bármi törés következik be a technikai működésekben, vajon tudni fogja az ember, mit egyen meg és mi mérgező? Hogyan élje a hétköznapjait elektromosság, mobiltelefon, mindenféle kényelmi szolgáltatás nélkül?

Nem tudhatjuk, mit hoz a jövő! A jelenünket kell teljesen megélni és igyekeznünk kell alkalmazkodni a világhoz, mert ez fordítva lehetetlen! Törekszem megőrizni a mobilitásom, befogadom a változó idők szeleit. Egyet szeretnék megőrizni még egy ideig: hogy hiányozzam onnan, ahol már voltam!