Ki dönti el, hol a határ?
Meddig jó nekem, és honnantól fáj?
Illik lennem feketében,
mert nem erkölcsös fehérben.
Beszélhetek, vagy hallgathatok,
mi az, amit őszintén kimondhatok?
Ki dönti el az erkölcs határát?
És, ha az idejét múlt már?
Nem más, csak irányított szolgaság,
béklyó rajtunk a gondolati rabság.
Ha vágyom a szád puhaságát,
az másnak miért fáj?
Ha kívánod a csípőm ívét,
az másnak kísértés?
Szaftos húsokból jókat eszem,
hogyan befolyásolhat az tégedet?
Nem kötelező neked is tenni velem,
más a te életed.
Túl sok az okos-tojás, aki kritizál csak,
mert tenni utál.
Elfojtott szexualitás,
amit aztán a száján szófolyamban kihány.
Fordul a világ szekere, de nem tudja,
álljon itt, vagy menjen-e?
Tétován toporog, morog és nyomorog,
sok a sokk, elvárás, nyomulás.
Merre van az arra? Szükség van újabb kanyarra?
Együtt, vagy egyedül?
Sok ember meg, menekül.
Porfelhőben semmit sem lát,
kutatja az egyéni útját.
Semmi sem jó, ami régi,
a legtöbb a tegnapot kivégzi.
Bámul bambán előre,
vágyakozik újabb és újabb legelőre.
Birka-fejét lehajtja, a valót nem is látja,
Löki előre a többi, a nyáj tovább bökdösi.
Cél, erény, boldogság nem érdekli,
nem tenni akar, hanem pénzért megvenni.
Meddig tart még ez a zuhanás,
hányinger, szédülés, sárban taposás?