Bekopogott ajtómon Őszanyó:
– Engedj be, kedvesem!
Kosarában hozott gesztenyét,
meg levelet ezerszínűen.

Érett szilva illatát lehelte,
aranygombos kabátjában lépett be,
mosolya, mint dércsípett napfény,
átölelt halkan, nesztelen.

Leültünk mustot kortyolni,
sült tök ízét megosztani,
meleg pulcsim simogatott,
sálam színe rám nevetett.

S én halkan szóltam:
– Isten hozott, október!