Friss tehetség könyvbemutatóján jártam.
Menjek el? Illik most nekem? Hezitáltam.
Mentem és tetszett a műsor, hogy alig húsz,
tehetséges, bár költeménye néha bús,
de mámoros, és minden sora megfogott.
Az egész hangulat nagyon emelkedett,
a szemem meg nem a költőre fókuszált,
a teremben egy vidám asszony álldogált,
kínált nekünk szendvicset és ülőhelyet,
minden betérőt üdvözölt ő lelkesen.
Nem értettem egyáltalán meg magamat,
költő helyett figyelmem miért ráragadt?
Majd megértettem, az ifjú tehetséget,
hogyan támogatták, mögötte, aki állt,
kire a szemem állandóan rátalált,
költő tehetség édesanyja, senki más.