Csajos délután a barátnőmmel. Kicsi nézelődés után moziba megyünk. Készültünk rá, olvastuk a könyvet és várakozással néztünk elébe.

Störr kapitány figurája már a könyvben is tetszett. Most a film jobbá tette az olvasott élményt. A tengeri képek, a szállító hajók, a bálnák mind mélyítették a ráhangolódást a történetre. Rám erős masculine hatást gyakoroltak ezek a képek. A sötét környezetben csak a megvilágított lényeg álomszerű hangulatot idézett a mondanivalónak. A könyv mintha bölcsességek tára lenne, a film is hasonló. A világ nem alkalmazkodik hozzánk, nekünk kell közelíteni….. Vagy talán megtalálni benne magunkat? Nagyon tartottam a film hosszától. Gyötrelem három órán át egy helyben ülni. Nem volt gyötrelem! Néha arra eszméltem, hogy feszített tartásban, előre dőlve koncentrálok az eseményre, és volt, amikor ökölbe szorított tenyérrel izgultam át az eseményt, és volt, amikor a barátnőmmel összesúgtunk egy-egy szót vagy mondatot. Az eseményes részek és a csupán bemutatások, tengeri képek váltakozása fenn tartotta a figyelmem a hét rész alatt.
A holland kapitány és a francia nő kapcsolata természetesen a saját kapcsolati tapasztalataim is áthatotta. A mennyei magasságok és a pokoli mélységek a férfi-nő kapcsolat részei. Legalább is a szenvedélyes kapcsolatoké! Számomra a féltékenység volt az izgalmas! Nem értem ennek az érzelemnek a lényegét. Mi értelme? Ha féltékenységet érzek, vajon kiben nem bízok? Önmagamban vagy a társamban? Ha pedig érzem és gyötör, mi lesz jobb? Nem egy haszontalan és felesleges érzelem? Sem enyém nem lesz semmi ettől, sem a másiknak nem lesz jobb, ha gyötröm ezzel!
A film után autóval mentünk haza. Alig tudtunk kiszállni a kocsiból, annyira ömlött belőlünk a mondanivaló! Egymás mondataihoz kapcsolódva áramlott ki belőlünk az érzelem.

Olvastad a regényt? Láttad a filmet? Mi a véleményed az alkotásról? Milyen érzéseket váltott ki belőled?