Semmit. Tényleg, semmit! Nevetnék nagyon! Szavakba sem önthető az a tapasztalat, ami összegyűlt bennem. Vicces, sőt nevetséges, a két énem összehasonlítása. A gondolatvilág, az elképzelés, a cél annyira más, hogy nem tudnék semmi okosat tanácsolni.

Hisz, nem is hinnék magamnak! Te hinnél? Elhinnéd az akkori fejeddel mindazt, amit most már tudsz? Nem hiszem. Én biztosan nem hinném.

Nem hinném el, hogy az anyagi hátterem megteremtése nem álom, és nem egy lottó nyereménytől függ. A mai tapasztalatommal visszanézek, hát ez a rész egy szép lassan felépülő, egyre emelkedő vonal. Semmi. Nem belerokkanás, csupán bátorság és kitartás kérdése. Az egyes lépései nem voltak könnyűek, de tele sikerélménnyel és megerősítéssel. Megerősödtem és kiteljesedtem. A munka jó és szépen formálja a jellemet. Persze, ha szeretem a munkám! De, szerettem már akkor is. Sosem végeztem olyan munkát, ami ne okozott volna örömet.

A karrier az már bonyolultabb. Arról nem tudom, mit mondanék a fiatal Etelkának. Amit mondanék, abból nem értene semmit. A karrier téma mindig is egy misztikum volt előttem! Mert kinek mit is jelent ez? Sosem tudtam megfogalmazni magamnak.

A következőről kellene mondanom neki pár szót. Csak kérdés, vannak e, olyan szavak, melyek pontosan rávilágítanak a lényegemre? Még nem találtam meg őket. Voltak évek, amikor néha kimondtam hangosan: Ha újra születnék, csak lányanya lennék! Ebben van valami, de még most sem tudom a megfelelő helyre tenni ezt. A partnerkapcsolat valahogy kiaknázatlan terület, felfedezetlen misztikum, fehér folt maradt a térképemen. Nem tudom, hol a helye az én életemben. Természetesen, próbálom bepréselni folyamatosan valahová a létemben, de mintha nem a megfelelő lenne az alakja! Mintha egy kockát akarnék bedugni egy gömbbe. A sarkai nem illeszkednek.

Mit mondanék az ifjú önmagamnak? Tanuld meg legyőzni önmagad! Ez a legnehezebb. Vagy az eszem, vagy a szívem mindig berzenkedik a másik ellen. Mintha soha sem tudnának kiegyezni. Kibékíthetetlen ellentét. Határozottan meg tudom fogalmazni, mit élek meg, ennek könnyíteni kellene a megoldást, de az nem akar bekövetkezni.

Elfogadom a változásokat, ismerem a gyengeségeimet, de toporgok. Nem vagyok maximalista, csak céltudatos. Nem a szokások irányítják az életemet. Mindig képes vagyok megújulni, akár önmagamnak is meglepetést okozni ezzel. Hálát érzek azért, amit elértem – magas a rezgésszintem, és energikus vagyok.

Kedves fiatal, életkezdő Etelka, tanuld meg legyőzni önmagad! Ismerd meg és szeresd, mert az életben ez a legnehezebb! Ne félj semmitől, csak építsd magadat! Ne állj önmagad útjában! Önismeret és önszeretet nélkül nem érdemes élni, és ez a legnehezebb! Hidd el, a többi játék ehhez képest!