Csodaszép történetek vannak az életben. Vannak, melyeket megélünk, velünk esnek meg, a sajátjaink. Számtalan szépet elolvasunk és így elképzelünk. Sok különleges, tanulságos és szép cselekményt ismerünk meg. Különösek és jól átélhetők a színházi és film forgatókönyvek. Szerintem, mindegyik nagyon fontos részünk, formálnak és építenek, hozzánk adnak és csiszolnak, rendkívül fontosak.
Kedves nekem ez a gondolat: megbánás nélkül élni és határok nélkül szeretni. Ezt így is kell tenni, ekkor van értelme. Csak az a kudarc, amit meg sem próbáltunk, a többi sosem minősíthető így. A sikereink mértékegysége pedig az, ahogyan viseltük a kudarcokat. Már, amit hajlandó vagyok annak nevezni. Nehezen veszem a számra ezt a szót, mert az a tapasztalatom, ha valaki ezt kimondja, azonnal kevesebb lesz. Elfeledkezünk ugyanis, levonni a tanulságokat, tanulni a leckékből, ha elveszítjük a hitünket. Nehéz időkben járhatónak mindig az előre menekülést találtam. Nekem az vált be! Nem vonulok vissza, nem rombolom le, hanem a darabkákból egy előre mutató újat építek magam alá.
Néhány napja számtalan az érett korra jellemző problémával találkoztam. Baráti beszélgetés során, könyvélményben, és filmet többet is láttam, melyek véletlenül az én korosztályomnak szóltak. Nagyon megültek bennem ezek a gondolatok, mert annyi bennük az életigenlés, életkedv! Tudom, hogy sok fiatalabb, még alig középkorú ismerősöm, szinte feladta már, nincs lendülete, csak lövészárkokat húz maga köré. Pedig élni csak mozgásban és változásban lehet!
Messzeség, a széles és távoli látóhatár sokat segíthet, ha valami történik velünk. Nagy hiba a lábunk elé nézni, lehajtott fejjel ballagni, vagy bámulni a cipőnk orrát. A kedvenc léböjt kúrákon sokat hallottam, hogy emeljem fel a fejem, hordjam inkább magasan az orrom! No, nem fennhéjázásra ösztönöztek, hanem inkább a szélesebb látókörre figyelmeztettek!
Nagyon izgalmas gondolatokat kaptam a Marigold Hotel lakóitól is. Mindig van előre, kibontakozik az élet, legfeljebb nem azon az úton, amelyen kerestük. Ha valami nem sikerül, az csupán annyit jelent, még nincs vége! Ezt napokig fogom még ízlelgetni, mert annyira megnyugtató bármilyen értelmezésben.

Kellenek az élmények, a tartalmas erőgyűjtések, az építő kikapcsolódások! Mindig elénk jönnek azok a lehetőségek, melyekre szükségünk van, csak le kell értük hajolni. Amit pedig súgnak, azt át kell fordítani és a magunkévá tenni! A nagy rendező azért sodorta elénk, hogy épülésünkre legyen az életöröm megőrzésében.