Nyitott és optimista vagyok. Ezen semmi sem változtat. Hisznek naivnak és meggondolatlannak. Amikor nem vagyok elég erős, akkor képes vagyok azt gondolni, az irigység beszél ezekből az emberekből! Hisz, ők nem merik megmutatni magukat. Nem vállalják a tiszta, igazi személyiségüket mások előtt.

Aztán néha én is megállok egy kicsit. Maradok az őszinte, nyílt optimizmusnál, csak éppen megfordulok. Ugyan azt a képet más oldalról nézem. Így aztán előfordul, hogy teljesen másképp látok valamit. Nem jobb, vagy rosszabb, csupán más. Hatalmas tapasztalatokat nyerek ilyenkor! Az egyik legjobb önbizalom növelő helyzetek ezek.

Sajnos gyenge emberi, talán női természetünk jobban hiszi a rosszat, mint a jót. Vissza-visszatérsz egy ponthoz és rágod magad rajta! Értetlenkedsz! Ma csak fordultam egyet és megláttam egy eddig nem figyelt oldalát ennek és leesett az állam. Meghatóan izgalmas oldalt láttam. Nem ellenem, hanem értem. Nem távolodó, hanem közelítő. Nem elutasító, hanem könyörgő. Nem közömbös, hanem szerető. Nem érzéketlen, hanem érzékeny.

Ne gondoljatok alapból rosszat senkiről! Bízzatok, és ne gyanakodjatok! Nincs született gonoszság és még a legrosszabb emberben is megtalálhatod a jót. Ha valami szépet vársz, és jót keresel, akkor azt fogod megtalálni. Ma ez történt velem. Megható pillanat volt. Megragadott nagyon. Én is adok tanácsot, sajnos kéretlenül is. Meg szeretek elemezgetni és megbeszélni. Aztán mégis, kiszúrja a szemem a valóság és mégsem látom meg. Egy jó pillanatban aztán megfordultam és láttam, nem csupán néztem.

Sokadszorra, újra megfogadtam, hogy nem keresem a bajt és a rosszat. Szeretettel fordulok mások felé és akkor ők is azt teszik. A mai élményem alapja a túlbeszélés és tanácskozás volt. Kitaláljuk, hogy az a másik rossz, ártani akar, manipulál és játszik velünk. Aztán kiderül a végén, hogy az ártatlan csak szeret, úgy a maga módján.

A bűnösök pedig mi vagyunk, mert az a rossz, aki rosszat gondol.