Az életünk egy utazás. Egy folyton folyvást folydogáló folyam. Egy permanens átalakulás. Nem stabil és nem passzív. Nem állandó és nem megállapodott. Akkor is változik, ha görcsösen kapaszkodunk és mozdulatlanná dermedünk. Megállíthatatlan a változása, akkor is, ha a tehetetlenségünket görgeti előre.

Megszülettünk és elindult abban az első lélegzetvételnyi pillanatban a változásunk. Mint, ahogyan kicsi, gombostűfejnyi tojásból kikel a hernyó. Mi is elkezdjük a növekedést! Testünk és elménk is gyarapodik. Szívjuk magunkba a tudást, a tapasztalatot, szerzünk képességeket, jártasságokat, és a testünk is gyarapszik. A hernyó százszor nagyobbra nő a fejlődése során. Mi azért vigyázunk erre, fékezzük azt a végtelen testi gyarapodást. Ellenben, az elménk elé nem állítunk gátakat és szabályokat, beépítünk mindent, mit hasznosnak vélünk a fejlődésünknek ebben a szakaszában.
Vannak eltérések az emberek között ugyan úgy, mint a hernyó életében. Kinek a testi növekedés, kinek az elme gyarapítása, kinek pedig mindkettő lényeges. Vagy, néha egyik sem. Aztán a hernyó elkezdi nyomni a testét, felnyitja a bőrét, levedli az addigit. A külső bőr ekkor megszilárdul, kemény burok lesz belőle. Bebábozódik. Mi is végig járunk hasonló fázisokat. Mindenki vérmérséklete szerint.
Életünkben elkövetkeznek olyan állomások, ami után már elnyerjük a végső megjelenésünket. Talán néha túl sok energiát fordítunk a bebábozódásra, elzárjuk magunkat a külvilágtól, hogy lehetőségünk legyen a belső munkára is. Nem lehet ez olyan nagy baj! Ha tisztában akarunk lenni önmagunkkal, akkor nem árt jó alaposan befelé nézni!
A bábozódás előtt a hernyó egy selyemszállal rögzíti magát, hogy a pillangó majd ugyan azon a helyen keljen ki. Mi, emberek, hasonló képen teszünk! Hozzákötözzük magunkat valamihez, hogy biztonságban legyen az átalakulásunk. Ki mit is választ a selyemszálhoz? Van, aki egy társat néz ki biztos pontnak. Más inkább egy jó erős munkahelyet lát biztosítéknak. Olyan is van, ki a családot látja a legjobb választásnak. Hisz, nem vagyunk egyformák!
Az bizonyos, egyformák valóban nem vagyunk! Amikor a pillangónk kibújik, akkor látszik meg az egész folyamat végeredménye. Csodálatos mindenki pillangósodása! Kicsi és fakócska hernyókból születnek néha csodálatos pillangók. Meg az ellenkezője is megtörténik, színes és érdekes hernyókból végül seszínű, semmik bújnak elő.

Egy dologban vagyok biztos egyedül. Rajtunk áll a pillangósodásunk! Türelemmel, kitartással és hittel végig kell bírnunk az egészet! Mi építjük végig önmagunkat ezen az úton! Hinnünk kell akkor is, ha esetleg kicsit soká bújunk meg a bábunkban! Sőt, nem szerencsés idejekorán kibújni, siettetni a fejlődésünket, mert attól esetleg életképtelen pillangónk lesz.
Ismerek semmi kis hernyókból lett mesés pillangókat, és ennek a fordított esetét is láttam már. Nekem a legszebbek azok, akik kibírták várni, hogy eljöjjön az ő idejük!