Voltatok már úgy, hogy nem tudtatok dönteni? Nem a világ megváltása, vagy halálos nagy döntés, de azért fontos, és mégis nehéz, hogy most jobbra, vagy balra. Éreztétek már, hogy az életetek egy kötéltánc? Menni kell tovább, nem állhatsz meg, mert akkor leesel, de vajon merre?

Most úgy érzem magam. Bármit döntök, annak van rossz és jó oldala is. Vajon melyiket akarjam? Vajon merre menjek tovább? Igazából, ami elgondolkoztat, hogy melyik rossz az, ami nekem a kevésbé fáj. Mert semmi sem fenékig tejfel, mindig van negatív része is a helyzeteknek. Vajon merre?

Nem érzem még az utam. Nem tudom, mit akarok. Nem tudom, nekem később melyik lesz a jó. Mert, ugye, később derül ki minden következmény. Néha egy kicsi, apró elhatározásnak is lehet hatalmas hatása a későbbiekre. Most ezt mérlegelem, és próbálok egy helyben topogni. Nem lépek. Várok.

Ma még megrémít ez a helyzet. Utálom, hogy választanom kell. Nem lehetne mindkettőt? Nem. Az lehetetlen. Utálatos és lehangoló napok. Számtalan dolog van, amiben viszonylag gyorsan kialakul a véleményem és már előre tudom, hogy jó is lesz, amerre megyek. Van önbizalmam, megbízok az ítélőképességemben. Vannak azonban olyanok, amiket halogatok, kételkedek és bizonytalankodok, nem tudom, mit akarjak.

Nem lehetünk mindenben jók. Pedig sokat hallottam az elmúlt években: Te jó vagy! Hiányzik is ez most nagyon! Mert a mai kérdésben nem vagyok jó. Tévedtem már eleget, nehéz ebben okosnak lennem. Önmagammal vívom a harcom. Önmagam kell legyőznöm. Később már ki fogok tartani az elhatározásom mellett, akkor is, ha tévedtem. Nem vagyok szélkakas! Akkor sem, ha később nehéz lesz azt a békát lenyelni.

Vajon mi segítene most? Nem dönthetek egy érme feldobásával! Milyen logika billenti ki az eseményeket a holtpontról? Milyen eszközzel támogathatom magam az elhatározásban? Mit tegyek?