„Amíg a másik szabadsága feszültséget kelt bennem, nem lehetek szabad..” Füst Milán
Mindenféle kapcsolat, partnerkapcsolat buktatója a fenti gondolat. Mennyire tisztelem a másik embert? Mennyire tudom kezelni a másik intim szféráját? Mennyire engedem eltávolodni? Mennyi bennem a bizalomra való készség?
A féltékenység az egyik legelemibb emberi érzés. Lehet egy átfutó érzés, de lehet a mindennapokat felőrlő és tönkretevő indulat. Aláaknázza az önbizalmat és időnként akár végletes formában is feltörhet. Az önértékelési zavarok is okozhatják. Míg a férfiak inkább a szexuális megcsalástól félnek, a nők az érzelmi eltávolodástól tartanak.
Néha az életünk során, mint egy beteljesülő jóslat, a bizalmatlanságunk után bekövetkezik a megcsalás. Nem tudok bízni magamban, nem hiszem el, hogy engem lehet szeretni. Ezért gyötröm magam és majd gyötröm a másikat is, hogy kivel és hol, és meddig, és ellenem. Törvényszerűen ilyenkor be is következnek események. Illetve, néha csak mi hiszünk a bekövetkezésben. Lám, nem vagyok elég jó és keresett egy nálam jobbat!
De telnek az évek, csiszolják a lelkünk és felnövünk! Eljött az, az idő, amikor már tudom, ki vagyok. Elfogadtam magam az erényeimmel és a hibáimmal együtt. Amikor reggel a tükörbe nézek, elégedett vagyok a látvánnyal. Jé, ez a mosolygós, vidám kis nő, ez én vagyok! Nem tudom, mikor következett be ez a pillanat, azt sem, hogy ez tényleg egy pillanat volt-e. De nagyon jó barátságban lenni magammal! A legjobb ebben az, hogy sokkal jobban szeretem az embereket, sokkal jobban megértem őket. Amióta képes vagyok a másik szabadságát tisztelni, nem kellett szembenéznem semmilyen hűtlenséggel! Talán, ha szabad, akkor nem olyan izgalmas? Nem! A dolgok legtöbbször pontosan azok, aminek látszanak! Nem kell túlgondolni! Nem kell agyalni!

Neked vannak élményeid ezzel kapcsolatban? Milyen gondolatokat ébresztett benned az írásom?