Elindultam vásárolni. Semmi különös, fogyóban lévő dolgok miatt a háztartásomban. Ömlik rám a karácsonyi hangulat, mi az, amit vegyek meg gyorsan, amíg kapható. Üzletláncok spéci ajánlatai, amit ajándékozhatok. Pénz vagy érzelem? Száguld a gazdaság, mindent vegyünk meg.

            Itthon a neten, a levelezésemet bonyolítottam. Megnéztem mindent, amit szoktam. Ömlenek az ünnepi mémek, reklámok és videók. A francba, még nem raktam össze az adventi koszorút sem! Elkéstem. Kirakat, vagy valóság? Ajtó koszorú, girlandok, fényfüzérek, kisebb és nagyobb manók, be kell szerezni és ki kell rakni. Ünnepi legyen a kirakat.

            Black Friday. Költeni kell, kötelező, akció van. Ki az, aki beveszi még ezt a beetetést? Biztosan vannak, mert hívtak, menjek és vásároljunk. Ha a józan eszemre hallgatok, kilátszik a lóláb. Nincs itt semmi akció, látszat az egész. Látszatvalóság. Frusztrál, mert nem vagyok az a felhalmozó fajta.

            Tárgyak, vagy szeretet? A felnövekvő nemzedék úgy szocializálódott, hogy kapni kell. Kötelező. Aki nem ad csili vili tárgyakat, az nem szeret. Az nem trendi és le kell szólni. A szülők feje hordónyi, hogy mit is vegyek? Lépést kell tartani. Mivel? Kivel? Főleg a tároló helyekkel, hisz minden tele felhalmozással. Dobozok, vákuumzsákok tele, csak el kell valahová suvasztani, hogy legyen helye az újnak.

            Próbálunk a józanságunkra hallgatni, de mindig akad kerékkötő. Ha te olyan sóher vagy, én kifizetem a részed. Mert most minek is az egész? Bizonyítani kell, hogy telik rá? Kinek? Miért? Külcsín, vagy belbecs? Nem tudom, és már magamat sem értem. Meddig feszül a húr?

            Kívül vagy belül lakik a szeretet, az összetartozás és a tisztelet? Ha nincs rajta aranyos palást, akkor az, nem az? Ez a korán ránk zúduló ünnepi nyomulás nagyon elvette a kedvemet. Olyan az egész, mintha tortába akarnának fojtani. Szeretném megtalálni benne magamat, de csömör az egész. Menekülnék a tömegből és a rám zúduló kényszeres kötelességektől. Mint blog író, van külcsín, tudom gyártani a csini fotókat. De ennek is van határa, a való élet nem mozi, nem kirakat. Nem keverem össze az írott kreatív világot a valóságommal.