Nem vagyunk közeli ismerősök, barátok, de életembe egy fénysugárnyi örömet hozott, ezért a továbbiakban tegezni fogom.

Szóval, szia, Bea! Beszélgessünk! Vagy inkább beszélek én. Sokat beszélek, nyíltan és lelkesen. Mert szeretem az életet és az embereket. Nem naivság! Ne hidd! Az őszinteségem talán inkább önbizalomból fakad. Az vagyok, aminek hiszem magam. Próbáltad már? Teljesen mindegy, hogy mit hisznek rólunk mások, attól továbbra is mi fizetjük a rezsink és mi járunk be a munkahelyünkre dolgozni. Tehát, kár azon idegeskedni, hogy mások mit gondolnak. Az viszont, hogy én mit gondolok magamról, nagyon is befolyásolja az életem.

Aki betegnek hiszi magát, az előbb-utóbb beteg is lesz. Ha erősnek hiszem magam, erős is leszek. Az életem a fejemben dőlt el. Mondhatom ezt nyugodtan, mert már túl vagyok annyi nehézségen, buktatón, hogy van hozzá tapasztalatom.

Ha úgy kezdtem volna, hogy ez túl nehéz, hát már sehol sem lennék. Mindig mindennek van megoldása, csak előre kell nézni. Nem körül, és nem hátra! Ha körülnézel, megijeszt, hogy milyen kíváncsian néznek, hogy „mikor bukik már el ez a szerencsétlen?” Lehetne sajnálni és kárörvendeni. Ha meg hátrafelé nézel, akkor állandóan elbuksz az előtted tornyosuló akadályokban. Tehát, szemed a pályán legyen!

Haladni pedig erő kell és lelkesedés. Vagyis erős vagy és lelkes. Az vagy, aminek hiszed magad. Kipróbáltam. Tényleg így van. Sokáig túl sok energiám emésztette fel a kétkedés, a félelem, a kisebbrendűség érzése, az agyon agyalgatás. Most ezeket az energiákat az önbizalomba, a bátorságba és a saját utam tiszteletébe fektetem. Próbáld ki!

Kedves Bea! Túl sok van a hátadon. Dobd le a felesleget, ne cipeld! Nézz a tükörbe! Látod azt a ragyogó szemű, erős és akaratos nőt? Ő az egyetlen, akivel együtt kell haladnod. Csak az számít, ami őt boldoggá teszi. A többi a felesleg.