Ismeretlen szerzőtől

A farkas vette észre először. " Milyen szép! " - gondolta - " Milyen kecses! " Aztán lassan a többi állat is felfedezte.

Milyen egyszerű! - mondta a páva - Semmi szín, semmi különlegesség!

Közönséges! - rikácsolta az öreg, csúf és kopasz keselyű - Hát hogy néz ez ki?
" Mind ilyenek vagytok. " - gondolta a farkas a fák közül - " Nem veszitek észre magatok körül a szépet és a jót. " A társasághoz hamarosan csatlakozott a vaddisznó, a róka és a medve is.

Ez meg micsoda? - fanyalgott a róka - Semmi keresnivalója nincs itt.

Csúnya! - röfögte a vaddisznó - És ráadásul útban van.
A rózsa bánatosan lehajtotta fejét. Szirmai közül, mintha csak egy könnycsepp lenne, egy vízcseppecske hullott a földre. " Hát nem látjátok, hogy fáj neki? " - gondolta a farkas - " Miért kell bántani ? "

Nem szeretem a virágot! - dörmögte a medve - Tépjük ki!
Azzal lehajolt, hogy leszakítsa a rózsát, de egy tövis megszúrta az ujját.

Nézzétek! - bömbölte, és magasba tartotta a mancsát - Megszúrt!

Szóval még veszélyes is! - jegyezte meg a róka - Ki kell írtani.
A vaddisznó felhorkant, rávetette magát a virágra, és kíméletlenül a földbe taposta. A többiek megtapsolták.
A farkas üvölteni tudott volna tehetetlen dühében. " Elpusztították, csak azért, mert más volt, mint ők ! " Megvárta, amíg az utolsó állat is távozik a tisztásról, aztán előjött a fák közül. Odament az összetört, meggyalázott virághoz, gyengéden felemelte a földről. Óvatosan a szájába vette, és elügetett vele.
Otthon, az odúja előtt egy kis gödröt kapart a rózsának, és belefektette.

Isten veled, kis virág! Nem érdemelték meg, hogy nekik nyíljál …
Miközben betemette a sírt, úgy érezte, lelkének egy darabja is ottmaradt a földben, a rózsa mellett.
Másnap reggel, amikor kilépett szerény hajlékából, nem akart hinni a szemének. A fehér rózsa ott pompázott az odúja előtt, szirmain apró gyémántokként csillogtak a harmatcseppek. A farkas csak állt némán, a virágot nézve. Hirtelen furcsa melegséget érzett a szemében: életében először, sírni kezdett.”

Nagyon tetszik a történet. Talán azért mert én is Farkas vagyok? Na, ne nevessetek! Én már tudom, hogy sokszor a legzordabb külső mögött van a legnagyobb szív. Mennyi szép külső mögött pedig csak gonoszság bújik meg. Talán, mert a történet tartalma, mondani valója ragadott el.


A megható sorok rólunk szólnak. Az életről. Meghatott, de nem hiszem, hogy az élet ilyen zord. Hiszek a szeretetben és a jóságban! A világban eltörpül a kegyetlen, másokat letipró gonoszok száma a kedves, empatikus, szerethetők számtalansága mellett.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

envelopephone-handsetcrossmenu linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram